Tudom, rég nem írtam. De sok dolgom volt az elmúlt hetekben, hónapokban. Meg hát megváltozott itthon az élet. Anya meg Apa bekeményített. Nagyon rendesnek kell lennem mostanában, nem szedhetem szét a lakást és ágyőőő kanapén és babzsákon heverészés mert Anya szinte mindig itthon van. Ha pedig ez nem lenne elég most már lakik nálunk egy kisbaba is. Gazdiék egyszer csak haza hozták és azóta itt van. Nem tudom meddig szándékoznak itt elszállásolni, de most már kezdem megszokni úgyhogy azt sem bánom ha velünk marad.
Szoktam Anyának is segíteni. Ha sír a kisbaba akkor én is megyek oda hozzá, igyekszem felügyelet alatt tartani a pelenkázást meg az öltöztetést is hiszen ezek komoly feladatok, bár ha Gazdiékat kérdezzük szerintük csak láb alatt vagyok, kerülgetni kell és folyamatosan hasra esnek bennem.
Eleinte nem értettem, hogy a sok ismerős aki eddig mindig engem látogatott meg most rám se hederít. Első a baba, de a végén mielőtt elmennek azért mindenki engem is megszeretget, csak győzzem kivárni. Ez van, lassan megszokom.
Amúgy egész jófej ez a kiskrapek. Tegnap már meg is simizett a kis székecskéjéből. Napközben a járókájában van és onnan kukucskál. Néha egészen kidugja a kezét és meg is tudom szaglászni. Ennek persze Anya nem nagyon örül, de azért már ő kis kezd lassan lazább lenni és nem szól rám minden pillanatban. Tegnap Anya nem vette észre és jól meg is nyalogattam Őt szeretetből.
Na és nehogy elfelejtsem már megemlíteni a legeslegfontosabb dolgot. A játékai csodálatosak! Már szemet vetettem rájuk mert annyi szép kincse van. Mindenféle kedves állatocska, meg rágni való apróságok de van ám olyan is köztük ami csörög-zörög, csilingel vagy éppen sípol. Na ettől teljesen lázba tudok jönni. Meghallom a hangját és már akaratlanul is hegyezem a füleimet és remegek az izgalomtól. Ki tudnám venni a járókából ha felnyújtózkodnék de azt hiszem, hogy annak nagy dorgálás lenne a vége. Inkább megvárom, hogy lepottyanjanak a földre és ne vegye észre senki és akkor majd lenyúlom őket. Sajnos eddig még nem sok sikerrel jártam, mert amint megkaparinthatnám valamelyik játékot, Gazdiék már ugranak is és vissza adják a babának.
Szerintem nem igazság, hogy ennek a kölöknek ennyi sok játéka van, nekem meg kiszúrják a szememet egy rózsaszín plüss nyuszikával! Ja most jut eszembe, hogy már az sincs meg mert miután sikerült Lunával közösen kibeleznünk, gonosz Anya a szemetesbe hajította. Szép mondhatom.
Ígérem, hogy ezentúl igyekszem majd többet mesélni, hogy milyen így az élet ezzel az új lakóval és majd mutogatok képeket is amit Anya csinált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése