Így kell elkapni a frizbit a levegőben

Nevelés

Apa szerint ideje, hogy megint neveljenek egy kicsit, mer a betegségem alatt el lettem kényeztetve és mostanra "el vagyok szállva magamtól".

Anyával sem lehet mostanában lacafacázni. Újabban mindent csak egyszer mond el. Egyszer szól, hogy üljek le, utána maximum megkérdezi, hogy süket vagyok-e, de azzal a lendülettel már nyomja is le a fenekemet a padlóra, úgy, hogy csak úgy koppanok. Néha ácsorgok egy ideig és nézek rá, hogy most komolyan gondolja-e amit mondott, de rájöttem, hogy ha nem akarok pórul járni, jobb megcsinálni egyből amit mondott.

Azt hiszem túl sok Animal Planet-et néz. Onnan szedi az új nevelési módszereit...

Szilvi babával

Hétvégén megint vendégek voltak nálunk. Teljesen felpörögtem. Van aki végre foglalkozik velem, mert Gazdiék kikészülnek és nem bírják velem tartani a tempót. Még Szilvi is játszott velem. De vele csak finoman lehet mókázni. Gazdiék mindig rám szóltak, hogy "Domino! Óvatosan!" Persze rá nem szóltak rá, amikor rugdosott engem...

Várakozás

Amikor itt vagyunk Anya szüleinél, akkor én mindig az erkélyen szoktam nézelődni.

Figyelem kik mennek el az utcán és várom, hogy érkezzen az autó. Zsolt autója. Mikor látom, hogy megjön a munkából, már teljesen be vagyok sózva. Csóválva üdvözlöm, már az erkélyről. Aztán mikor leparkol, kiszáll, majd az utcán végig sétálva eltűnik a szemem elől, akkor spurizok a lakás túlvégére a bejárati ajtóhoz és ott várom, hogy haza érkezzen.

Csak most senki nem érkezik. Napok óta csak idegen autókat látok és ismeretlen embereket.

Azért nézelődöm tovább, hátha mégiscsak jönnek majd...

Az erkély lakói

Segítek a virágok öntözésében, szaglászásában és a leander alól a víz kilefetyelésében ( bár Anya nem kifejezetten örül ennek).

Arra is rájöttem, hogy egy rigó befészkelt a vadszőlőnk közé. Próbáltam keresni, hogy hol lehet a fészek, ahonnan mindig nagy sipítozás hallatszik, amikor a nagy rigók a csőrükben mindenféle dolgokkal megérkeznek, de nem találtam.
Jól el is estem amikor egy fatuskóra támaszkodtam, hogy magasra fel lessek.

Hentergőzés, pihengetés

Még mindig látszik a pocimon meg az oldalamon ahol leborotváltak az orvosi kezelések miatt.

Nagyon lassan nő a szőröm. :(

Virág öntözés

Ma átmentünk Hédihez és Zsolthoz meg Krisztihez.

Fura volt, hogy Anya kulcsot vett elő meg ő riasztózza ki a lakást. Össze-vissza kapálóztam, tegyen már le végre, máskor már kétszer végigsprintelem a lakást mire Gazdiék bejönnek mögöttem az ajtón...

...de hiába kaptam szabad utat, a szoba ajtók zárva voltak. Aztán Anya kinyitotta az összeset és alaposabban is körülnéztem. Sehol senki. Mindenki eltűnt!!!

Anya meglocsolta az összes virágot, amihez persze én is aszisztáltam. Mindenhova követtem, nyalogattam a cserepekből a vizet, megszaglásztam a virágokat. Ő meg csak morgott, hogy hasra esik bennem. Mindig Hédi szokott locsolni és ha ott vagyok akkor én is mindig segítek neki. Anyát még sosem láttam locsolni (nem csoda, hogy minden virág kidöglik otthon), szóval nem volt igaza, mert én vagyok az aki kettőnk közül jobban értek hozzá!

A délután hátralevő részét fel-alá járkálással töltöttem, nézelődtem kifelé az erkélyen hátha jön a kocsival Zsolt haza a munkából, vagy hátha jön Apa, vagy bárki, meg időnként kitartóan nyüszítettem csak, hogy jelezzem Anyának, hogy nincs minden rendben, hogy így egyedül vagyunk.

Gazdi viszont nem nagyon foglalkozott velem. Csak dolgozott a laptopján és időnként rám szólt, hogy hagyjam abba a nyávogást, még ritkábban pedig elhajította a sünimet, de mire visszavittem neki közölte, hogy " Domino hagyjál most! Vége a játéknak!"

Aztán később végre megjött Apa is. Megetette a kanárit és a papagájt (mert Anya fél benyúlni a Bandihoz). Utána még üldögéltünk egy kicsit az erkélyen, majd sikerült úgy időzítenünk a haza indulást, hogy a kapuból kilépve azonnal elkapott minket egy nagy zápor.

Játék

Pattogós labda

Tegnap nagy hisztériát vágtam le.

Onnantól, hogy megpillantottam, nem bírtam magammal. Hihetetlen kis réseken küzdöttem át magam...csúsztam, másztam, beszorultam, de fél órás vinnyogás után megszereztem amit akartam. Gazdiék végig rajtam nevettek, azt hitték valami bogarat találtam... aztán nagy volt a meglepetés amikor előástam egy zöld labdát.
Még régen kaptam Anya tanítványai hozták nekem, de utána Apa elrakta, mert rövid idő alatt sikerült szétrágnom. Rejtély, hogy, hogy kerülhetett a szekrény alá.
A lényeg, hogy most megvan. Annyira vigyázok rá, nehogy Ezek elvegyék tőlem újra.
Ez egy gyönyörű labada. Ilyenem még sosem volt. Ez pattogós.
Még egyedül is tudok vele játszani. Ha Anya meg elgurítja nekem a lakásban, a lakás egyik végéből vissza pattog a másik végébe! CSÚCS!

Mozizunk

Ebben a nagy melegben sok egyebet nem is lehet csinálni...

Zöldségek, gyümölcsök

Anya megkínált egy kis meggyel. Elsőre nem volt szimpatikus, csak nyalogattam. Aztán eszembe jutott, hogy a piskótában ugyanez volt. A piskóta pedig nagyon ízlettt, így rögtön megettem ezt is. Aztán Anya kitalálta, hogy megkóstoltatja velem a málnát. Nem tetszett neki, hogy csak szimatoltam és széttapicskoltam a földön, így aztán erőszakkal nyomta be a számba. Utálom.

Az epret sem szeretem amúgy, csak addig ácsingózok és ugrándozok amíg nem kapok egy falatot belőle, aztán rájövök, hogy ez nem az amit nekem találtak ki.

A minap szerencsém volt a cukkinihez és a padlizsánhoz is. A cukkinit rögtön betermeltem és végig lábközelben maradtam míg Gazdi szeletelte, hátha kapok még belőle. A padlizsán nem jött be.

Továbbra is nagy kedvencem a paprika, az uborka és a répa, valamint az almával is megvagyok.

Hőség

Nem bírom ezt a meleget.

Már kora reggel is hőség van. Nincs energiám még sétálni se. Mostanában fel sem kelek, mikor Apával sétáni mennénk hajnalban. Egy ideig próbálkozott, de miután hajthatatlan voltam, feladta és most már hagy pihenni. Így Anyával jó sokáig alszunk és csak 10 fele megyünk le először, de akkor is igyekszem rövidre fogni a dolgot, majd szomorúan nézek Gazdira, csak, hogy mielőbb menjünk már haza.

Sajnos este sem jobb a helyzet. Tegnap Anya lezuhanyozott a kádban és vizesen indultunk a Várba, de mire kiértünk, már megszáradtam és ismét a hőguta kerülgetett. Szerencsére vizet is vittünk, így tudtam sokat inni, hogy nehogy kiszáradjak és időnként meg is locsolt Anya.

Otthon is meleg van. Egész nap megy egy kis ventilátor...nem mintha érne valamit.

Naphosszat csak fekszem a konyhakövön, vagy a padlón, csak a helyemen nem, mert ott megsülök azon a meleg, puha takarón.

Meggyes piskóta

Gazdiékhoz este vendégek jöttek. (Svédországból Edit és Kim, Kanadából pedig Csabi.)

Anya készült is. Gulyás levest főzött és meggyes piskótát sütött.

Vacsira én is gulyás kaptam. Nagyon fincsi volt. Viszont megfeledkeztek róla, hogy én is kapjak egy kis édességet. De elképzelhető, hogy szánt szándékkal nem adott Gazdi...

Nem aggódtam sokáig, mert hamarosan mindannyian elmentek egy kis esti sétára.

A sütit meg ott felejtették az asztalon és a székekről is megfeledkeztek. Ott hagyták mindet az asztal körül.

Én meg gondoltam, hogy itt a remek alkalom, hogy kiszolgáljam magamat. Nem is tartott sokáig, máris az asztalon ácsorogtam, lábaim előtt pedig ott hevert az ínycsiklandozó finomság. Csak úgy habzsoltam a pitét.

Igyekeztem úgy csinálni, hogy ne legyen szembetűnő a hiány, így nem oldalról haladtam, hanem csak a sütemény felső rétegét zabáltam le. Elsőre, messziről észre sem vette Anya mikor hazaért. Utána meg ott vacilált, hogy ki volt az a hülye aki nem szeletben vágta a sütit, hanem a tetejéből csipkedett. Profi voltam.

Aztán később, mikor rájött, hogy én vagyok a ludas, nagyon pipa lett. Dühösen vágta be a sütemény maradékját a kukába. Apa mondta is neki, hogy felesleges kidobni, mert majd én megeszem, de Anya erről hallani sem akart. " Micsodaaaa??? Hogy ezek után még süteményt adjak neki??? Jó, hogy meg nem dícsérjük! Amúgy is kövér, és egyébként sincs semmi szükség rá, hogy édességgel etessük a kutyát!"

Kár. Pedig én szívesen megettem volna.

Gyógyulgatás

Mikor ez a kép készült, még nem voltam nagyon elememben. Az infúziós tű is benne volt a lábamban (hogy ne kelljen minden nap újra szúrni), ezért van úgy bekötözve a mancsom.

Most már persze sokkal jobban vagyok.

Nincs infúzió és ilyen szomorú fejet is csak akkor vágok, ha szeretném, hogy Gazdiék felengedjenek a kanapéra maguk mellé.

Ha az evésről van szó, akkor újra a csúcsformámat hozom! A sok sétát és futást még nem bírom annyira, erősödnöm kell, mert a betegség aladt nagyon legyengültem. De napról napra jobb leszek!

Abból az undorító pasztából meg még mindig van. Sajnos. Anya naponta kétszer kínoz vele. Kidolgozott egy technikát, így nem nagyon tudom kiköpködni. Már menekülök, mikor hív és látom, hogy veszi elő a tubust.

Kiskacsa

Kaptam Pumitól egy sárga kacsát. Sípolósat!!!

Pont olyan mint amilyen nekem volt, csak kissebb. Meg ez még egyben van és sípol.

Erre most nagyon kell is vigyáznom!

Anya csak sétakor adja ide nekem játszani.

Ma végre volt is már energiám és egy jó nagyot szaladgáltam. Anya dobálta nekem a kacsámat.

Haza pedig nekem kellett vinnem. Nem tudom mi ütött belé, hogy nem volt hajlandó elrakni.

Képes lett volna ott hagyni a parkban szerencsétlent.

Én meg mindig bambultam és minden fánál majdnem ott felejtettem.

Még jó, hogy Anya rám szólt mindig " Domino, a kacsádat is hozzad!"

Aztán meg ahogy haza érkeztünk elvette tőlem és berakta a szekrénybe. Jófej...

Otthoni kínzások

Ma már csak szurit kaptam. És azt mondták, most már jól leszek!

Anyát ellátták mindenféle jó tanáccsal meg egy undorító ízű pasztával, valamint egy fecskendővel. Azt a trutyit naponta kétszer kell adnia nekem és alaposan megküzd vele, hogy valóban a számba kerüljön és lenyeljem. Én is derekasan küzdök Anya ellen.

Az idióta fecskendőjével meg az őrületbe kerget. Józsi mondta, hogy azzal is adjon nekem vízet, mert még mindig nem vagyok a legjobb formában és nem elegendő amit magamtól iszom.

Na, Anyának se kellett több! Most akárhányszor a keze ügyébe kerül, hozza és addig szórakozik amíg ki nem nyomja belőle az összes vízet. Mondanom sem kell, hogy a művelet azzal jár, hogy minden csupa vízes lesz körülöttünk.

Orvosi esetek

Túl vagyunk az infúziózáson. Ma kaptam az utolsót, már a tűt is kiszedték a lábamból. Holnap megint kell mennünk, hogy Józsi megnézzen, meg kapok majd szurit is.

Ma is kaptam. Ezt viselem a legnehezebben. Az infúzió az semmiség! Csak üldögélek Gazdi ölében ő meg simogat közben. De amikor vége a dolognak, jön az a hideg fém asztal. Ha felpakolnak oda, akkor azon nyomban minden idegszálam megfeszül, elkezdek remegni és próbálok menekülni. Túléltem valahogy. Ez a lényeg.

Már elkezdtem rendesebben eszegetni is és végre már sikerült a nagy dolgaimat is elintéznem!

Első este találkoztunk egy kutyussal az infúziózáson. Nagyon beteg volt. Sokkal rosszabbul volt mint én. Tegnap is találkoztunk vele és ma is. De szegényke nem javult. Csak szenvedett, a gazdái és Józsi meg küzdöttek az életéért. Végül Józsi és a kutyus gazdáik bevonultak egy hátsó szobába beszélgetni. Aztán már csak azt láttuk Anyával, hogy szegény Buksit (azt hiszem így hívták) egy pokrócba becsavarva hozták el mellettünk. Kilógott a kis nyelve. Azt hiszem elaltatták szegényt, hogy ne szenvedjen. Jobb lessz neki az örök vadászmezőkön! Anyának is könnyek szöktek a szemébe amikor meglátta, kis híján elsírta magát.

Ma is...

Ma is kaptam infúziót.

Apa hajnalban keltett és mentünk ki Józsihoz.

Azt hittem, hogy csak szórakozik, mikor szólt, hogy indulás van.

Csak szeretnék már végre pihenni!!!

Amúgy Anya nagy örömére ma már ettem két kutyakekszet. De sajnos még pisilésen kívűl semmit nem sikerült alkotnom. Holnap is utazunk Anyával Józsihoz, megint kapok infúziót.

Azért remélem nem kell a pocimat felvágni majd.

Szegény Anyáék. Kész anyagi csődöt jelentek nekik. Most egy hónapig koplalni fognak miattam...

Nagybeteg

Nagyon rosszul vagyok.

Na jó, már picit jobban vagyok, de még így is rosszul vagyok.

Tegnap hajnalban ébredtünk (pontosabban én ébredtem, a Gazdiékat meg ébresztettem) arra, hogy nagyon rosszul vagyok. Az egész helyemet összehánytam.

Apa reménykedett, hogy csak elcsaptam a hasamat ezért aztán kimentünk a többiekkel a kertbe. Gondolták, hogy egy kis friss levegő, meg egy kis koplalás és délutánra jobban leszek.

Hát nem így történt.

Én egyre rosszabbul voltam. Annyira fáradt voltam, de a fájdalomtól aludni sem tudtam.

Azt hittem már itt lesz a vég és inkább mindenki elől elbújdokoltam a legnagyobb és legsűrűbb bokrokba. Közben egész nap hánytam, ment a hasam és egy falat sem ment le a torkomon. Máskor ölni tudnék egy jó kis csontért, de most még a látványától is rosszul voltam, mikor Apa azzal próbált életet lehelni belém. Anya sem járt sikerrel az új gumikacsával.

Végül roham tempóban beugrottunk (ők beugrottak, engem bepakoltak) a kocsiba és Kismarosról beautókáztunk Csillaghegyre Józsihoz.

A dokinál nagyon sokat voltunk. Tűt szúrtak a lábamba és mindenfélét rákötöttek, de nekem még annyi erőm se volt, hogy nyöszörögjek. Aztán egy végtelen hosszúnak tűnő infuziózás után kimentünk sétálni. Sajnos nem jártunk sikerrel. Semmit sem tudtam intézni.

Aztán hosszú várakozás után leborotválták a hasamat és megultrahangoztak. Józsinak nem tetszett amit a pocakomon belül látott. Azt mondta, hogy ha nem jön ki rendesen másnapra a sok trutyi ami bennem van akkor szétnyiszálja a pocimat és ő takarít ki. Utána újabb hosszas infúzió következett, majd pisiszünet. Kétszer is kivitt Apa sétálni és másodszorraa nagy nehezen sikerült egyet pisilnem. Tovább is halogathattam volna, ha tudom, hogy ezek után két szurit kapok... de ismét nem volt energiám tiltakozni vagy a nem tetszésemet kinyilvánítani.

Végül aztán az éjszaka közepén haza engedtek. Olyan késő volt, hogy már buszok sem jártak, úgyhogy Apa taxit rendelt.

A haza út sem múlt el gondtalanul, mert amíg vártuk a kocsit Apát lekakiltam. Ugyanez előfordult a kocsiban is. A taxis bácsi meg mondta is nekem "Öcsém, de büdöset pukiztál"...Apa meg csak hallgatott és lehúzta az ablakot. Én amúgy meg észre sem vettem, csak úgy megtörtént, aztán meg hallgattam ahogy Apa morog.

De persze nem haragudott. Nagyon jófejek voltak. Végig velem voltak, Anya is és Apa is egész este simogattak, szeretgettek és tartották bennem a lelket.

Gazdiék ágya

Anya reggel olyan szépen letakargatta az ágyat. Nem tudom minek, mert gondolhatta volna előre, hogy én majd úgyis széttúrom az egészet.

Amint elmentek itthonról én felhuppantam a kanapéra és addig ügyeskedtem , amíg nem sikerült megszabadítani az ágytakarótól a dolgokat. Imádom ezt az illatot! Végre bevackolhattam magamat a gazdiszagú párnák és paplanok közé, ahol aztán hempereghettem, ugrálhattam és szundikálhattam kedvemre. Ezer éve nem volt erre lehetőségem! Mióta ide költöztünk és itt galérián alszanak, azóta nem tudok bebújni az ágyukba.

Mikor megjöttek, Anya kérdezte is, "Domino, mi történt itt az ággyal, ki csinálta ezt?". Én meg behúztam fülem, farkam és gyorsan szaladtam a helyemre és úgy csináltam mintha nem is tudnám miről beszél. Persze Ő tudta, hogy tudom.

Hurrá, haza jöttek!!!

Épp a szokásos teendőimet végeztem, amikor egyszer csak valaki lenyomta a kilincset. Vadul ugatva rohantam, hogy kizavarjam a betolakodót, mikor látom, hogy Gazdiék jöttek!

Hát én majd kibújtam a bőrömből. Össze-vissza ugráltam, forogtam, nyalogattam őket. Mikor már agyon ölelgettek és szeretgettek én akkor sem bírtam leállni. Mindig van a lábamban ez a rugózás ha örülök és akkor csak úgy pattogok mint a gumilabda és le sem lehet lőni!

Annyira örültek nekem, hogy mikor haza érkeztünk ők le is költöztek a galériáról, hogy inkább melettem alszanak. Persze Apa mondogatta, hogy nem bírja odafenn a hőséget éjjel és ezért, de én tudom, hogy csak miattam van az egész, mert már annyira hiányoztam nekik!

Nélkülem mentek

Gazdiék galád módon kijátszottak és mire a lakás körberohangálásával végeztem és kettőt néztem, és már itt is hagytak. Itt ragadtam Anya szüleinél. Hédinél, Zsoltnál és Krisztinél.
Nem mondom, hogy rossz itt, de azért nagyon hiányoznak a Gazdiék.
Persze azért jól elvagyok. Van itt egy erkély, ahol görények is laknak. Őket szeretem nézegetni meg szaglászni, de legtöbbször alszanak és nincs értelme a ketrec előtt ácsorogni. Viszont van sok virág, meg a cserepekben víz amit kíválóan lehet lefetyelni. Meg hát rengeteg legyet, bogarat és egyéb röpködő állatot lehet fogni, ez az egyik kedvenc foglalatosságom, ha éppen nem alszom.
Amúgy meg jófejek, sokat sétálunk, meg játszunk a sünimmel.