Csilingelős csoda

Tegnap Apa szüleinél voltunk, mert a testvérét, Ákost ünnepeltük a szülinapja alkalmából.

Volt süti is meg minden, de semmi sem hozott izgalomba, mert csak arra tudtam koncentrálni, amit Melindától kaptam.

Ez egy szétrághatatlan narancssárga kis labda, aminek a belsejében van egy csengő.

Anya szerint sokkal elviselhetőbb, mint az őrült sípolós játékok, mert ez olyan kedvesen csilingel, olyan mint egy karácsonyi csengettyű!

EGész este labdáztam. Még aludni is magammal vittem. Reggel ébredés után sétálni mentünk Apával, de mire haza érkeztünk ki is ment a szememből az álmosság, így azonnal rávetettem magam az új játékra.

Apa meg galád módon elkobozta tőlem, hogy ne ébresszem fel Anyát. Gonosz. Anya sajnos sokáig aludt, úgyhogy várhattam vagy egy órát mire visszakaptam.

Szőnyegesdi

A Gazdi már nagyon unja, hogy napjában körübelül százszor meg kell igazítania.

Hát tehetek én róla, hogy az a fránya szőnyeg a nappaliban mindig elcsúszik?

Igen nekem azon kell hemperegnem mindig. Meg ugrálni, meg labdázni meg a farkamat kergetni. Naná, hiszen a szoba közepén van. Mért kerülném ki?

Igen, a fehér szőnyegünk csöppet sem fehér, na és akkor? Mit árt neki még egy kis gyűrődés? Ja csak, hogy bántja Anya szemét? Hát igazítsa meg!

Nem tehetek róla, hogy mindig odébb csúszkál és felgyűrődik!

És mi a baj azzal, hogy ha haza érkezve besprintelek a lakásba? Nem, nem tudok kultúráltan besétálni. Séták után, mindig benne van a lábamban az öröm, és legszívesebben mindenkinek a nyakába ugranék és elújságolnám, hogy merre jártam és milyen jól kiszaladgáltam magam. Ilyenkor amint beteszem a lábam a lakásba, körbe-körbe rohangászom, keresem kit üdvözölhetek. Persze általában csak Gazdiék vannak otthon, de én attól még nem állok le. A kanyarokat igen nehéz bevenni, mert ez a padló kutyára csúszik. Hát még ha a szőnyegen vagyok éppen, akkor vele együtt csúszok még tovább...

Amúgy meg felesleges ezen stresszeltetnie magát Muternak, hiszen pár perc múlva megint ugyanúgy fog kinézni. Talán jobban járna, ha hagyná a fenébe...

Az új tudományom

Szar ügy!

Anya morcos egy picit.
Az úgy volt, hogy...
...a meredek domboldalon találtam meg a legjobb szagot, így hát ott végeztem a nagy dolgom. Nem úgy sikerült ahogy én azt elterveztem. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, de jól megdörgöltem a hátsó felemet a fűben és úgy bucskáztam lefele a lejtőn. Máris jobban éreztem magam. Anya kevésbé. Mikor odamentem hozzá, hogy feltegye a pórázt, látta, hogy az egész hátsó fertályom, meg a lábam is koszos lett kissé.
Na jó. Kár szépíteni a dolgot. Nyakig szaros voltam. Megesik az ilyen az ember lányával, akarom mondani kutyájával!
Gazdi próbált letörölgetni egy papírzsebkendővel, de nem sokat ért.
Amint haza érkeztünk az első utam a fürdőbe vezetett. Konkrétan Anya a bejárati ajtóból egyből bevágott a fürdőkádba.
Utána egész délután azon pampogott, hogy neki mért kell ázott kutya szagot szagolnia?!
Hát nem én akartam ezt a fürdést...

Tabán

Anya beteg. De ettől függetlenül ha törik, ha szakad sétáltatnia kell, így hát kimentünk egy körre a Tabánba.

Jó nagyot rohangásztunk Pumival (mert ők is pont akkor és pont ugyanoda jöttek, micsoda véletlen). Labdáztunk is, bár ezen néha sikerült jól összevesznünk. Pumi is csak morgolódott, de hát én is jól beugattam neki. De azért nem volt véresen komoly a helyzet.

Játék közben még új trükköt is tanultam. Most már még magasabbról is le tudom szedni a játékot a mászókáról. De csak úgy megy, ha az orrommal megbököm, így az leesik és csak utána kell ugranom.Elképesztő, hogy milyen ügyes vagyok! Egy néni is odajött hozzánk és agyon dícsért, persze mi tudjuk enélkül is, hogy milyen okos, ügyes, szép és jól nevelt (Gazdi ezzel vitatkozna) kiskutya vagyok. Hááát, az agyam eldobom magamtól!!!!

Egy-két jó falat

Életem első mézes-mustáros husiján vagyok túl és IMÁDTAM! Ahogy mostanában sok egyébről kiderült, hogy nem tudok neki ellenállni. Szeretem a koviubit, a nektarint, a lecsót rizzsel, tojással, kolbásszal vagy nélküle, még akkor is ha csípős. A minap Anya bénázott és összetörött két tojást. Azon nyomban feltakarítottam azt is. De ne térjünk el a tárgytól. Igen a finomságokról kezdtem el beszélni, mert, hogy nem akármilyen lakomában volt része a családnak. És a maradékokból én is kaptam! Bizony! A korábban említett mézes-mustáros állati fincsi volt, remélem Anya is majd fog ilyet készíteni néha. A rántott husi és egyéb hétköznapi dolgok, már nem is hoznak lázba.
A sütikről is érdemes szót ejteni, mert hát a desszert természetesen nem maradhat el ha valakinek a szülinapját ünnepeljük (főleg ha két valakiről van szó,ja és persze én is ünnepelt voltam).
Mindenféle torta, és egyéb sütemény hegyek tornyosultak az asztalon. Körülöttem mindenki falatozott én meg csak engedelmesen ültem a szoba közepén és reménykedtem, hogy hátha valahol majd szükség lesz rám és mehetek takarítani. És így is lett. Az összes lepergett morzsát én kaptam meg, nem is keveset, szóval nem panaszkodhattam.

Két éves lettem

Bizony ám!

Ma van a szülinapom!

Ajándékot ma sajnos nem kaptam, csak a múltkor még előljáróban azt a macit, ami nem volt túlságosan strapabíró.

Sebaj, ma úgyis megyünk át Anya szüleihez szülinapozni (Petit és Zsoltot ünnepeljük), biztos nekem is jut majd a finom falatokból!!!

Anya beteg

...így aztán ma egész nap ki sem bújt az ágyból, egész nap fenn volt a galérián.

Rám se hederített. Apa foglalkozott velem egész nap. Játszottunk meg sétáltunk. De ezen kívül van ám más dolga is akadt szegénynek. Anya helyett rohangált a boltba, teát készített neki, gyümölcsöt pucolt. Persze Anya szokásához híven mindenen leállt vitatkozni vele és mikor végre méltóztatott lejönni odafönntről, akkor is csak ímmel-ámmal eszegette az elé tett barackot. Nem tudom mit finnyázik, én már rég megettem volna. Így hát be is ültem a lábai elé és csorgattam a nyálam. Kinéztem minden egyes falatot a szájából, reménykedtem hátha megsajnál. De nem.

Egyedül Apa az, aki itt velem foglalkozik és kényeztet. Ma azt mondta, hogy " én vagyok a szeme fénye, persze csak Anya után, de még így is dobogós vagyok". Persze miközben ezt mondta engem ölelgetett és simizett és rá sem hederített Anyára aki odafenn aludt. Így hát kihasználtam a kiváltságos helyzetemet és azon nyomban fölpattantam az ölébe és össze-vissza puszilgattam.

Új kutya

Ma egy új kiskutyával találkoztunk mikor Apával sétáltunk.
Próbálkoztunk a haverkodással is, bár mivel jóval fiatalabb volt mint én, azért helyre tettem időnként. Na nem úgy durván, de rámordultam párszor szolídan, mert nem árt azért ha tudja, hogy hol a helye. Csak a miheztartás végett!
De egész bátor volt, nem nagyon ijedt meg tőlem, meg a gazdája is normális volt. Ő sem féltette tőlem és nem kapta fel azonnal az ölébe, hanem hagyta, hagy szocializálódjon a kis kedvence.
Apa is azt mondta, hogy "tökös kiskutya volt". Ja, de amúgy lány kutya...

Hol a cica???

Keresem, hogy honnan jön ez a hang, forgatom a fejem, de semmi. Tiszta stresszben vagyok, szeretnék inkább felülni Anya vagy Noémi ölébe, az a biztos...

Rövid életű Mackó

Közeleg a szülinapom. Anya meglátott a boltban egy szerinte "tök édes" kismackót és nem tudta ott hagyni, megvette hát nekem. Gazdiék úgy gondolták, hogy tökéletesen mindegy mikor kapom meg, így aztán amint haza érkeztek, azonnal megajándékoztak vele. (A szülinapom úgy is csak egy indok, volt, hogy vehessenek nekem valamit.)

Sokat mondok, ha 5 percig tartott az új játékom. Még éppen, hogy csak rázogattam meg ugrándoztam vele egy kicsit és el sem kezdtem rendesen szétrágni, de máris a kukában végezte.

Leesett a feje szegénykének, nyomban miután Apával elkezdtünk játszani. Én még játszottam volna vele, de rám parancsoltak, hogy hagyjam békén, utálják amikor megeszem azt a bolyhos izét...

Gazdiék szerint nem én voltam a hibás, hanem egyszerűen gagyi volt. Még jó, hogy a fehér (lassan már fekete) macikám még jól bírja a strapát.

Íme a maci halála:

Rágcsálok

Második kiskutya koromat élem. Újra felfedeztem a rágcsálás örömét!

Nem mintha unnám a játékaimat, de kell néha egy kis változatosság.

Amúgy sincsennek itthon a Gazdik, el kell foglalnom magam valahogy.

Feltérképezem a lakást, megnézek mindent, felmászok mindenhova, olyan helyekre is és olyan dolgokhoz is, amikről a Gazdiéknak fogalmuk sincsen. Ha tudnák, hogy én...huhúúúú, lenne akkor nemulass!

Legutóbb egy tollat tettem használhatatlanná!

Az előbb is rágcsáltam valamit, mikor Anya észrevette rám is szólt, hogy köpjem ki. Jobbnak láttam lenyelni inkább. Ettől Ő totál kikészült. Jól leszídott, de aztán észrevett mellettem egy fültisztító pálcikát. Pontosabban a maradványát. Egy ideig lefoglalta a dolog, hogy megfejtse, hogy mi lehet az, meg, hogy honnan guberálhattam, de hamar rájött és megint lehordott a sárga földig aztán a helyemre zavart.

Mai

Ez Domino mai napi teljesítménye.

Az, hogy, honnan sikerült előhalásznia ezt a most már csak tollra emlékeztető valamit, az rejtély.
A kupakját egy ideig nem is találtuk, úgyhogy volt egy kis izgalom, hogy nem-e Domában van, de végül az ebédlőasztalon megleltük. Arra jobb, ha nem is gondolok, hogy oda, hogy került...

Gazdi

Változások

Az első nagy változás, hogy hideg van. Na jó, nincs hideg, de nincs meleg sem. Ez pedig azzal jár, hogy Gazdiék beszüntették a lenti kanapén való alvást és visszaköltöztek a galériára. Sajnos oda nem tudok felmászni, így már nem bújkálhatok a gazdiszagú ágyneműkben. Ennek szerintem Anya örül a legjobban. Ugyanis eddig minden reggel gondosan leterítette az ágyat ágytakaróval (és még miattam a szélét is jól begyűrte), de hiába, mert mire hazaérkeztek nekem sikerült az egészet széttúrnom és minimum a párnákat előhalászni...

A másik változás a séta.

Régen úgy alakult nálunk egy nap, hogy Apa hajnalba levitt sétálni, mielőtt indult a munkába. Utána Anya is levitt még délelőtt, munkábamenetel előtt és legközelebb csak kora este mentünk, mikor Apa haza érkezett.

Nyáron aztán Apa nem velem töltötte az idejét hajnalonta, mert Anya nem dolgozott és ráért, így aztán volt ideje neki, hogy többet foglalkozzon velem. Jó sokáig aludtunk minden nap, és 10-nél előbb nem igen mentünk sehova, persze a séták száma is megnőtt és az időtartama is.

Most viszont elkezdődött a tanítás, Anya újra dolgozik. Már pár napja próbálnak visszaszoktatni a hajnali sétára de nem sok sikerrel. Eddig felkelni sem keltem, hiába szólongatott Gazdi. Tegnap már kikászálódtam valahogy az ágyikómból, de csak álltam a szoba közepén mikor Apa szólt, és nem voltam hajlandó egy lépést sem tenni, így megúsztam a dolgot és mehettem vissza alukálni.

Ma viszont már kegyetlenebb volt. Nem elég, hogy kirángatott a helyemről hajnalok hajnalán, de még le is ráncigált a parkba!!! Nem is voltam hajlandó semmire. Csak álltam odalenn egy helyben és pislogtam rá az álmos szemeimmel. Apa meg szokásosan morcoskodott, hogy ilyen felesleges körökkel telik az ideje mikor sietnie kellene. Amint felértünk, egyből mentem is vissza a párnikómra aludni.

Anya 9 előtt kelt. Én abba a minutumba kiugrottam az ágyból és körbeugráltam. Már nem vagyok fáradt. Vittem is neki a játékaimat, meg a lába mellé ültem jelezve, hogy készen állok a sétára, vagy bármi egyébre. Anya meg a helyemre zavart morcosan, hogy csak később megyünk le mert reggel nem kellett csinálnom semmit, úgyhogy akkor igazán tudok most még várni...