Focipályán

Mostanában gyakran a focipályára megyünk ki sétálni. Ott Lunát is elmeri engedni Kriszti és én is végre enyhíthetek a kilóméterhiányomon anélkül, hogy más kutyákkal találkoznánk (ennek Gazdiék a tüzelésem miatt külön örülnek).

Még nem vagyunk túl jóban. Luna állandóan játszani akar velem, én viszont jobban szeretem a saját utamat járni. Nem elég, hogy nem érzem magam túl fényesen emiatt a fránya tüzelés miatt, de még egy kölyök hülyeségeit is el kell viselnem??? Hát leginkább jól leugatom és megmorgom, bár nem sok sikerrel, mert ugyanúgy játszana velem tovább, nem ijed meg tőlem. Össze-vissza ugrál, emelgeti a lábait, nem is emelgeti pofozgat csupa szeretetből... tök lüke!

Azt meg igazán sérelmezem, hogy Gazdiék engedték, hogy játszon a labdámmal. Alig tudtam tőle visszaszerezni!

Babzsákolásom rövid története

Most már nem csak Krisztinek, hanem Anyának is van egy óriási babzsákja itthon. Apától kapta karácsonyra. Nagyon vigyáz is rá, még azt sem engedi, hogy a két lábamat rátegyem. Ha odamegyek hízelegni, mindig elzavar. Utálja, hogy az egész lakás tiszta szőr miattam és reménykedik, hogy a babzsák tiszta marad.

Mikor Krisztinél voltunk fura szagok voltak a babzsákján. Még egy pokróccal is le volt takarva. A hülye is látta, hogy ott bizony kutya aludt. Fel is ugrottam, hogy jobban szemügyre vegyem a dolgot. Rájöttem, hogy Anya mért félti tőlem az ő kis foteljét. Igazán kényelmes, még jobb mint a kanapé és nyilvánvaló, hogy csak magának akarja. Lunának ilyen kényelmes helye van, énmeg még csak ki sem próbálhattam???

Hát ezt nem hagyhattam annyiban. Attól kezdve én is elkezdtem használni. Amint kitették a lábukat a lakásból, én már kényelembe is helyeztem magamat. Persze Gazdiék kiszúrták a dolgot, de nem tudtak mit csinálni velem, úgyhogy így került itthon is egy pléd a babzsákra.

Így ment ez mostanáig. Mert nemrég Anyáék leköltöztek pár nap erejéig a kanapéra. Az ott lakó két plüss vadászgörényt pedig száműzték a babzsákra. Most, hogy ők elfoglalták a kényelmes helyemet, nekem esélyem se maradt, hogy befészkeljem magam melléjük. Anya amúgy is megtiltotta, hogy egy ujjal is hozzáérjek az ő kis görénykéihez. Így hát mostanában marad a kanapé...

Luna

Ma találkoztunk Krisztivel és Lunával.

Először szinte nem is vettem észre, hogy egy új kutya van a láthatáron mert annyira örültem Krisztinek, hogy megállás nélkül ugrándoztam körülötte és nyalogattam. Aztán észrevettem Őt. Óvatosan megszaglásztam. Szóval ez az a szag, amit Gazdiékon már többször éreztem!

Lunával madarat lehetett volna fogatni, annyira örült nekem. Nem lehetett levakarni rólam, még azt is alig hagyta, hogy megkeressem a megfelelő helyet és elintézzem a dolgomat. Nem nagyon értékelem, hogy ez a csajszi sze só, se beszéd, csak úgy megjelent itt az én kis családomban és befészkelte magát. Még a végén elfoglalja a nekem járó helyet. Kriszti is túl kedves volt vele, és többet foglalkozott Lunával, mint velem, pedig eddig ÉN voltam a kedvence. Nem lesz jó ez így! Jól le is ugattam Lunát, tudja azért, hogy hol a helye. Mégis mit képzel, hogy csak úgy odaugrabugrál Anyához, az ÉN Gazdimhoz és hozzábújik?

Jó azért néha eljátszottunk és ugráltunk egymás körül, szaglásztunk, de legtöbbször próbáltam én lenni a főnök és ugattam a kiscsajt. Remélhetőleg nem vette észre, hogy közben vadul csóváltam a farkamat. Mindenesetre egész belevaló a leányzó, mert ugyan többször hanyat vetette magát előttem, de annyira nem ijedt meg, mint amennyire igyekeztem megrendszabályozni.

Nincs szerencsém

Egész héten azzal etettek a Gazdiék, hogy milyen jó lesz nekem, mert hétvégén végre kirándulunk egyet és kiszaladgálhatom magam. Úgy volt, hogy Krisztivel és Jánossal együtt megyünk és végre megismerkedhetünk Lunával is.

Mondanom sem kell ebből az lett, hogy mindenki elment és jól szórakozott, míg engem meg itthon hagytak egyedül búslakodni.

Hát tehetek én róla, hogy idő közben elkezdtem tüzelni?

Apa ezért lefújta az egész dolgot, már ami az én menetelemet illette volna. Szerinte most a szokottnál is hülyébb vagyok és nem hallgatok senkire, és nem szeretne semmi gondot. Bőven elég ha itt a parkban sétáltat, amíg túl nem esek ezen.

Hát kössz!

Nem elég, hogy amíg ők betegek voltak addig én is kénytelen voltam itthon sínylődni, de most azonnal jött ez a fránya tüzelés. Nem tehetik meg, hogy most meg ezért zárnak a négy fal közé!

Pihenés a javából

Az elmúlt másfél-két hetet igen csak nagy nyugiban töltöttük. Először Apa, majd rövidesen Anya is beteg lett. Mindketten ágynak dőltek, napokig szinte ki sem kászálódtak az ágyból. Persze így én sem tombolhattam önfeledten itthon, mint máskor, amikor enyém az egész lakás. Apa megkövetelte, hogy csend, rend és nyugalom legyen, úgyhogy minden egyes reggel összeakasztottuk a bajszunkat, amikor a csipogós játékaimmal kezdtem zajongani annak örömére, hogy Any is felébredt. Persze mindig én húzom a rövidebbet, úgyhogy a napjaim nagy részében jobbnak láttam, ha én is alvással töltöttem az időt.

Játszunk