Babzsák

Anyáék ma reggel egy óriási csomagot hoztak haza. Alig fért be az ajtón. Egy óriási szürke zacskóba volt becsomagolva az a valami. Egy babzsák. Fogalmam sincs mi az a babzsák, de a zacskóját azért megkóstolgattam volna, ha nem dugják el előlem.
Anyáék Krisztinek vették ajándékba a ballagására. (Persze én sosem kapok ajándékot azért mert ballagok, vagy sétálgatok, vagy szaladgálok.)
Féltek, hogy nekem is tetszeni fog és játszani akarok majd vele, ezér megpróbálták jó magasra felpakolni előlem; a szekrény tetejére, a galériára,asztalra, de nem fért fel sehova, így aztán nagy nehezen bepréselték a fürdőszobába és bezárták az ajtót.
Most este aztán kituszkolták a fürdőszobából, mert nem lehetett bemenni tőle. Remek alkalom lett volna, hogy végre megcsodáljam, de nem volt energiám és inkább aludtam tovább. Szörnyen elfáradtam az egész napos semmittevésben. De majd holnap reggel...

Tüzelés

Egyszer már történt ilyen, még nyáron. És most újra. Tüzelek.
Nem jó dolog ez. Folyton mehetnékem van és nyüszítek meg hisztizek Gazdiéknak, ők meg ettől kikészülnek és jól rám szólnak.
Amikor végre leérünk sétálni, akkor sem nagyon foglalkozom azzal, hogy elintézzem a dolgomat, inkább szaglászgatok. Mindig sürgős szaglászhatnékom van. Azt akarom, hogy minden fiú kutya vegyen észre! Ha észrevesznek és odajönnek hozzám, na azt viszont már nem szeretem és dühösen megmondom nekik a magamét. A lány kutyákat meg simán elzavarom a környékről. Most is odajött hozzám egy, kishíjján leharaptam a fejét, jól nekiugortam, mikor Anya nem fogta elég erősen a pórázomat.
Annyi a fontos dolog most a séták alkalmával (szaglászás meg jelölgetés), hogy gyakran mikor haza érkezünk, akkor jövök rá, hogy pisilnem vagy brumiznom kell, mert elfelejtettem. Akkor megint nyüszítek meg mászkálok...
Apa meg megint leszól és helyemre zavar. "Domino most már elég volt! Hagyd abba! Húzzál a helyedre!"

Kutyába se vesznek

Gazdiék ma Kagáéknál voltak Tomi szülinapját ünnepelni . Ők elmentek mulatozni és engem meg itthon hagytak. Gonoszság. Pedig Kagán kívűl a szomszéd két kutya is ott volt.
Sőt MINDENKI ott volt. Csak én nem. Kihagynak engem minden jóból. Tudom, hogy finom falatok voltak, éreztem a szagokat a ruhájukon (pogácsák, sütik, hmmm...) mikor hazajöttek. Legalább hoztak volna egy kis kóstolót!
Most biztos így akarnak helyre tenni. "Nem érdemlem meg, hogy elvigyenek." Ez már megint Apa hülye ötlete. "Hogyan neveljük a kutyánkat?"
Mikor haza érkeztek, nem örültek mikor körbeugráltam őket. Apa levitt sétálni, utána ücsörögtek egy kicsit, majd Apa le is feküdt aludni. Anya a tévét bambulta és még kaját sem kaptam tök sokáig. Szerintem elfelejtette. Tuti. Aztán meg bűntudata volt és mikor nagyon későn végre eszébe jutottam, szinte le se kellett ülnöm rendesen, azonnal megengedte, hogy megegyem.

TERROR

Apa bekeményített. De nagyon.
Ezt úgy sikerült elérnem, hogy ismét bekaksiztam. Jól van na, nem egyszer hanem egymás után két napon is megtörtént. De hát nem tehetek én róla, hogy esett az eső. Esőben meg nem szeretek sétálni úgyhogy valahol muszáj volt elintéznem.
Nem kaptam ki amúgy, Apa csak ordított velem és kirakott az előszobába. Estig ott kellett dekkolnom.
Viszont az eset óta Apa nem olyan mint szokott lenni. Állandóan csak veszekszik velem, mindig a helyemre zavar. Anya meg hagyja.
Azt mondta Apa, hogy el van szállva az agyam, nem fogadok szót, úgyhogy most majd megtudom mi a rendszer.

Nem tetszik ez a rendszer.

Kirándultunk

Ma Gazdiékkal és Tomival elmentünk kirándulni.
Annyit rohangáltam, hogy semmihez nincs már energiám...kivéve ha az a valami az evés (isteni illatokat érzek, Anya főz) vagy az alvás.

Odafelé a Hármashatár-hegyhez, találtam egy hatalmas botot. Majdnem akkora volt mint én! Apa mindig eldobta jó messzire, én meg rohanhattam érte. Már levegőt is alig kaptam, de kiköveteltem, hogy újra és újra elhajítsa, én meg loholhassak utána, mert ennél nincs is jobb móka! Aztán később, mikor kiértünk az erdőből Anya elővette a labdámat és azzal játszottunk a réten, Apával meg Tomival.

Anya hozott nekem vizet is egy kutya kulacsban, amit együtt vettünk nekem.
Hát kár volt érte pénzt kiadni, mert azon túl, hogy szétáztatta Gazdiék egész táskáját, nekem sem volt szimpatikus, hogy abból a műanyak izéből lefetyeljek. Inkább ittam az erdőben pocsolyákból, az amúgy is finomabb mint a közönséges otthoni víz. Anya boldog volt.


Haza úton az erdő közepén elhagytam a labdámat. De csak azért, mert találtam egy sokkal szebbet. Narancssárga pattogós labda volt és még villogott is. Sosem láttam még ilyen gyönyörűséget! Gondoltam inkább ezt viszem haza. Gazdiéknak is tetszett, de morgolódtak, hogy hol felejtettem a sajátomat.
Hosszas keresgélés után Tomi megtalálta, úgyhogy Apa gyorsan el is tette.

Mikor a hegy tetején újra házak közé értünk, Apa pórázra kötött az autók miatt. Én meg annyira bambultam, hogy közben kiejtettem a számból a narancsszínű csoda-labdámat ami szélsebesen gurult és pattogott vissza a völgybe. Senki se tudta megállítani, újra elveszett. Eddig tartott.
Apa azt mondta, hogy majd biztos egy másik kutyus örül neki mikor megtalálja.

(Igen, jobb oldalon én repülök Apáék felé a fürtös gyöngyikék fölött.)

Anya takarít

Ma reggel elmentünk Apával sétálni meg meglátogatni Kagát.
Mikor hazaértünk óriási nagy zűrzavar fogadott minket itthon. Anya takarított. Mindent eltolt a helyéről és minjdent felpakolt a földről. A párnámat sem találtam, nem beszélve a tálkáimról.
Még időm sem volt körbenézni, mert Anya felkapott és felpakolt a kanapéra (persze egy takarót begyűrt alám) és közölte, hogy ott maradok. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Máskor leszídnak ha felmászok, most meg ők száműznek a pihepuha, Gazdi szagú ágyikóra??? Azért igyekeztem meghúzni magam, behúztam fülem-farkam és ijedten néztem Apát, hogy vajon ő mit szól Anya ötletéhez. Nem nagyon foglalkozott velem egyik se. Anya porszívózott, én meg majd összepisiltem magam félelmemben mikor közelebb jött azzal a búgó masinával. Menekültem volna, de rámordítottak többször is, hogy maradjak a fenekemen.
Valahogy kibírtam a dolgot és szerencsére nem kellett sokáig várnom, a rend helyreállt. Végre minden a megszokott helyén. Anya még meg is ágyazott nekem, egy tiszta pokrócot is kaptam a helyemre.
Csak az ágytakaró tűnt el. Hogyan fogok én bújócskázni amikor itthon hagynak egyedül és unatkozom?

Szokásos kanapén heverészés

Mai nap kicsit túlzásba estem ami a kanapét illeti.

Sikerült annyira belegabalyodnom az ágytakaróba, hogy elég észrevehetően összetúrtam, lógott az egész, félig a földön volt.

Jól be is voltam tojva, csak úgy lapultam a párnácskámon mikor Apa haza érkezett. Ezt nem tudom elsinkofálni, ezt még a hülye is észreveszi.

De Apa nem szídott le. Egy rossz szót sem szólt.

Viszont az ágyat nem tette rendbe, megvárta vele Anyát, ő sokkal szebben megtudja csinálni. (Szerintem Apa ha akarná se tudná olyan szépen ráteríteni az ágytakarót.)

Persze azt mondta, hogy azért hagyta úgy az egészet, hogy megmutassa Anyának mit művelt a "kutyája".

Ha valami rosszaságot csinálok olyankor senki nem akar a Gazdim lenni, mindig egymásra mutogatnak. Anya csak dohog, hogy "Ádám, nézd meg, mit csinált a kutyáD!" és Apa is Anyának morog, hogy " Az idióta kutyáD már megint mit művelt...!".

Szerencsére Anya se csinált nagy ügyet a dologból. Azért megkérdezte, hogy mi a fenét kerestem a kanapén, de miután hanyat fekve megadtam magam a földön, nem hozta fel többet a témát és békén hagyott.

Gumikacsa

Anyával és Pumiékkal voltunk a Fresnapfban. Annyi játék volt ott, hogy csak ámultam. Egy egész sor tele játékkal; labdák, kötelek, frizbik, gumicsirkék és egyéb sípolós csodák, játék csontok, plüss játékok... a menyországban éreztem magam. Alig bírtam magammal.

Anyáék válogattak én meg ugráltam örömömben, jelezve az épp aktuális csodánál, hogy " Igen Anya, ez tetszik!!! Lécccci vigyük haza! ". Tudtam, hogy én csak jól járhatok, mert minimum egy nagy zacskó tápot úgyis veszünk (így is lett). Tudtam, hogy kifogyott, láttam amikor Anya kidobta a kukába az üres zacskót. Sajnos nem tudtam kiguberálni, lehetetlen ebből a trükkös szemetesből.

Mikor haza értünk Anya elővette a játékokat. Kaptam egy kötelet és egy sárga sípolós gumikacsát! Pont ilyenre vágytam! Annyira örültem neki, hogy még aludni is magammal vittem.
Pihenés után nekiálltam megvizsgálni. Pár perc alatt sikerült lerágnom a csőrét, de arra nem jöttem rá, hogy, hogyan kell sípoltatni. Anya mikor észrevette elkezdett sipítozni.

"Domino, mit csináltál? Te máris tönkretetted az új játékodat? Úgy miszlikbe aprítottad a csőrét, hogy már sípolni sem tud!" És azzal a lendülettel a kukába hajította az új barátomat. Gonosz Anya. Apa meg csak röhögött.

Most maradt az új kötelem. Bár annyira nem újdonság, mert már volt ilyenem, csak az is a szemetesben végezte. Dolgozom rajta, hogy most ezt is sikerüljön kibogozni vagy lerágni a csomót a végéről.

Ismét az állatorvosnál

Ma elmentünk Csillaghegyre az állatorvoshoz. Anya vacilált, hogy kipróbáljuk-e az új rendelőt ami itt nyílt egy saroknyira mellettünk, de inkább biztosra akart menni és így végig kellett buszozni az egész városon. Minden átszállásnál és buszra várásnál húztam az időt, meglocsoltam a virágokat és nagy dolgomat is elintéztem, hátha Gazdi mégis meggondolja magát és visszafordulunk. De sajnos ragaszkodott hozzá, hogy Józsihoz menjünk.

A várakozóban volt egy óriási kutya. Nem tudom mit adhatnak neki enni, de az biztos, hogy én még soha életemben nem láttam ekkora állatot. Anyának is legalább a derekáig ért. Szeretett volna játszani velem és ezért folyaqmatosan nyüszített, de mikor közel jött mindig inamba szállt a bátorság és inkább visszamenekültem Anya lábaihoz. Még elszórakoztam volna vele egy darabig, de sajnos be hívtak minket.

Ami ott következett az maga volt a BORZALOM. Anya feltett egy magas hideg asztalra. Le se mertem róla ugrani, pedig legszívesebben futottam volna onnan messzire, mert legutóbb is jól megkínoztak mikor beteg voltam. Anya folyton dumált nekem, hogy " Nyugodj már meg Domino, nem kell félni, nincs semmi baj!". Hát hülyének néz engem??? Még, hogy nincs semmi baj? Mindegy, azért mégiscsak hozzá bújtam.

Egyszer csak bejött Józsi. Anya elmesélte neki, hogy vagy tíz kullancsom volt. Emiatt külön vizsgálatokat kellett csinálni. Azonnal megakarták tudni, hogy tutira nincs-e lázam, úgyhogy valami hideg izét dugtak a hátsómba. Próbáltam menekülni, de úgy lefogtak, hogy moccanni sem tudtam. Aztán egy néni kivett Anya kezei közül és elvitt egy hátsó szobába. Biztos azért vitt olyan messzire, hogy Gazdi se hallja, hogy vonyítok miközben kínoznak. Beleszúrtak egy tűt a lábamba és vért vettek. Ezek után kaptam egy szörnyen csípős szurit. Azt hittem beleőrülök annyira rossz volt.

Aztán visszamehettem Anyához, de még mindig nem hagytak békén. Valami idióta nyakörvet kaptam a kullancsok és bolhák ellen és egy nagyon büdös izével is befújtak. Próbáltam ledörgölni magamról, de hiába hemperegtem nem jártam sikerrel.

Anya jó sokáig beszélt még a dokibácsival és még kapott mindenféle gyógyszert meg trutyikat is amiket rám kell majd kennie (amit úgysem fogok hagyni).

Amint kiléptünk már sprinteltem volna. Mindegy hova, csak onnan el, jó messzire. Persze Anya nem hagyta, hogy össze-vissza rohangáljak, úgyhogy hazáig kultúráltan kellett viselkednem.

Kullancs áradat

Lepasszoltak. Nem maradhattam Gazdiékkal kinn a kertben. Tomival és Noémival haza vonatoztunk és utána Apa szülei vigyáztak rám.

Sütögetés után, lefekvés előtt még vagy két-három kullancsot fedeztek fel bennem. Apa teljesen kiakadt, hogy mi lesz három nap alatt, ha egy nap alatt ilyen sok kullancs bújt belém. Közölte, hogy "Dominot haza kell vinni". Pedig még csak tavasz van és nem is nyár!

Anya meg ezen akadt ki, hogy végre sikerül összehozni három nap pihenést, erre történik rögtön valami és mehetünk haza és aztán jöhetnek vissza, már ha annak egyátalán van értelme. Aztán Apa kitalálta, hogy vigyenek haza Tomiék. Így hajnalban velük kellett mennem. Gazdiék még javában aludtak így el sem búcsúztunk egymástól.

A következő két nap alatt újabb és újabb kullancsok kerültek elő belőlem. Már több mint tízet szedtek ki Gazdiék...

Ők folyton simogatnak, aggódva keresgélnek és nézegetnek, nekem meg már baromira elegem van!

Anya jövő héten elvisz Józsihoz oltásra, akkor majd valószínű adnak nekem kullancs ellen is valamit. Tavaly is kaptam és akkor egy kullancs sem volt bennem.

Meg majd elmegyünk a Fresnapfba is és veszünk gyógynövényes nyakörvet ami a kullancsokat és a bolhákat is elriasztja.Tavaly is kaptam egyet. Utáltam. Olyan erős szaga volt, próbáltam ledörgölni magamról de nem akart lejönni.

Nyaralunk, pontosabban tavaszolunk!

Gazdiékkal kijöttünk pihenni Kismarosra.
Itt leszünk három napig.
Mai napra csatlakozott hozzánk Peti és Juci, meg Tomi és Noémi, de reggelre mindenki haza megy és majd csak hárman maradunk. Szeretem, ha sokan vagyunk, mert akkor mindig tud játszani velem valaki.

Rengeteget rohangáltam a kertben, még a
bokrokba is bebújtam aminek eredményeként összeszedtem pár kullancsot. Volt bennem vagy három. Jól belém kapaszkodtak, alig bírták kiszedni belőlem. Négyen kellettek, hogy kivarázsolják belőlem a dögöket, persze én sem könnyítettem meg a dolgukat, mert össze-vissza mocorogtam miközben próbáltam menekülni. Közben Apa folyamatosan dohogott, de nem rám volt mérges hanem a gonosz kullancsokra.

Este sütögettünk. Pontosabban ők sütögettek én meg türelmesen vártam. Anya és Apa marha büszkék voltak rám, hogy most ilyen jól viselkedtem és nem kunyeráltam és szaglásztam bele a földön lévő tányérokba. Megjegyzem amúgy simán tudtam volna lopkodni, de fáradt voltam hozzá és amúgy meg tudtam, hogy amit leejtenek, vagy amit nem bírnak megenni, azt én kapom (és így legalább elkerülök egy veszekedést). Jól tele is tömtem a pocakom szalonnával, virslivel, zsíros kenyérrel és mindenféle zöldségekkel! Mozdulni is alig bírtam.