Újra hármasban!

VÉGRE!
Ma délután haza jött Gazdi. Annyira de annyira boldog vagyok. Most folyton körülötte sündörgök, ugrabugrálok. Néha megengedi, hogy felugorjak az ölébe. Biztos már én is nagyon hiányoztam neki! Én meg élvezem a helyzetet, bírkózunk és bohóckodunk! Aztán Apa délután játszott ilyen hülye focis videó játékkal én meg mellé bújtam pihenni és a buksimat a lábára hajtottam. Úgy szeretm! Olyan jó, hogy végre itthon van!

Csak csajok

Apa miután felkelt, nemsokára elment ismét, így megint csak Anyával vagyunk itthon kettesben. Csak csajok. Főztünk is. Ő pucolta a zöldségeket, felkockázta a husikat, én meg szorgosan néztem, mit kell feltakarítani a földről. Rendesen megettem azt az egy-egy karika sárgarépát vagy kolbászt, amit jutalmul kaptam, mert jól végeztem a feladatomat. Ez a jó munkamegosztás!

Jófej ez az Anya. Így kényeztet engem és csak miattam főzött gulyást! Bár szerintem nem kellett volna bele az a pár szem kutyatáp, amit még belecsempészett a tálkámba. Jó lett volna az anélkül is.

Mi itt dőzsölünk, szegény Apa meg csak dolgozik. Vajon van mit ennie? Lehet, hogy félre kéne tenni neki egy kis kaját? Majd meglátom, hát ha nem bírom megenni, akkor hagyok neki.

Apa nélkül

Apa már napok óta nincs itthon. Állítólag sokat dolgozik. Na jó, van, hogy haza szalad, de akkor sincs itt sokáig.

Nehezen viselem, nem mintha rossz lenne Anyával kettesben, de hiányzik azért innen egy férfi. Így egyedül kell, hogy őrizzem a házat és kell, hogy vigyázzak Anyára is.

Tegnap este már sírtam is bánatomban, hogy jöjjön már végre haza a Gazdi. Járkáltam a lakásban fel-alá, ácsorogtam az ajtónál, de csak nem jött. Anya meg mindig azt hitte mikor az ajtóhoz rohantam, hogy biztos mégis most fut be Apa. Egyszer még az ajtót is kinyitotta, én meg rohantam volna le a lépcsőházban, hogy elé menjek, hátha már jön... de Ő nem jött, Anya meg visszaparancsolt a lakásba és nem foglalkozott vele többet, hogy én ki akarok menni, vagy, hogy nyüszítek Apa után.

Éjjel egyszer csak csörgött Anya telefonja, hajnali négykor. Ő durcásan vette fel, aztán leszólt nekem a galériáról, hogy igazán szólhattam volna, hogy Apa áll az ajtónál és szeretne bejönni.

"Bocs. Néha én is elszundíthatok úgy, hogy semmire nem riadok fel. Tőlem aztán egy betörő is lehetne! Amúgy sem én tehetek róla, hogy benn felejtetted a kulcsot a zárban..."

Persze amit megláttam imádott Gazdikámat, egy pillanat alatt elmúlt az álmosság, csak ugráltam fel-alá. Legszívesebben reggelig pattogtam volna Apa körül, ha Anya nem bukik hasra bennem (meg Apa is) és nem zavarnak a helyemre!

Kisangyal

Egy kisangyal vagyok a Gazdik szerint!

Valóban, igyekszem nagyon jól viselkedni. Nem csinálok semmi rosszat, szófogadó vagyok!

A póráz nélküli séták után mindig kapok valami kis jutalomfalatot, már ezért is megéri!

Itthon is legtöbbször csak fekszem a kis pamlagomon és alszom vagy rágicsálom a játékomat. Néha teszek egy kört a lakásban, esetleg megállok a szoba közebén és nézem, hogy mit csinálnak éppen gazdiék...

...ha pedig útban vagyok és szólnak rögtön megyek a helyemre.

Egész jó így most az élet! Oda vannak tőlem, hogy milyen kis "cuki", "jólnevelt", "okos" kiskutyi vagyok.

Póráz nélkül közlekedünk

Tegnap Apával elindultunk Kagához. De nem ám akárhogyan! PÓRÁZ NÉLKÜL!

Nagyon szófogadó voltam. Mindenhol megálltam és vártam vagy mentem attól függően Apa mit mondott. Haza is így jöttünk, sőt még utána kétszer sétáltunk estig és minden alkalommal póráz és hám nélkül. Összeakadtunk más kutyusokkal, de nem álltam le velük haverkodni inkább engedelmesen követtem Gazdit. Egyszer még Tomival és Noémival is összetalálkoztunk és én szófogadóan nem rohantam hozzájuk, csak mikor engedélyt kaptam rá. Apa nagyon-nagyon büszke rám! Anya is lesett minket az ablakból és nagyon örült, hogy ilyen ügyes vagyok!

Azért Anya nem mer velem még így közlekedni, meg hát Apa sem örülne neki, mert tudja, hogy Anyára kevésbé hallgatok. Naná! Hiszen Anya mindig csak gügyög nekem, nem nehéz megglágyítani a szívét, és nagyon könnyű kijátszani. Apa viszont egy merő szigor. Vele nem jó packázni mert eddig még mindig én húztam a rövidebbet.

Eseménydús nap

A mai napunk igazán eseménydús volt.

Anya már hajnalok hajnalán nekiállt takarítani mert vendégeket vártunk. Engem meg felpakolt pokrócostul az ágyra és rám parancsolt, hogy el se mozduljak. Persze ilyenkor lehetek a kanapén! Fene se igazodik ki Gazdiékon!

Aztán megjöttek a Vendégek. Anya unokatestvére jött a férjével és a két csemetéjével. Jófejek, mert nekem még ajándékot is hoztak! Egy gyönyörűszép sárga sünit! Sajnos nem sípol, mert kiszedték belőle a sípolóját, de ennek Apa örül szerintem a legjobban.

Egész nap csak járkáltunk a környéken. Megmutattam nekik, hogy hol szoktunk Gazdiékkal sétálni. Voltunk a Tabánban és a Várkertben is, sőt még a Várba is felmentünk olyan helyekre amit csak Gazdiék ismertek, én még sosem jártam arra. Sajnos ott autók is voltak, meg rengeteg ember, így csak pórázon mehettem.

Ebédre aztán hazamentünk. Rájöttem, hogy a gyerekekkel sokkal könyebb. Szilvitől simán eltudtam venni a ropikat és e

gyéb nasikat, és mivel még nem tud beszélni, nem tud beárulni sem! Gabó is figyelmetlen volt és mikor nem figyelt eléggé ebéd közben, az ő kezéből is elkaptam az ubit. Eddig sosem kóstoltam meg a savanyúságokat, még az illata sem volt szimpi. De ez egész fincsi volt! Sajnos Gabó már tud beszélni és azonnal elkezdett nyafogni, hogy elloptam az uborkáját. Ezért aztán Apa megint kirakott az előszobába, mert szerinte én senkit nem hagyok ebédelni. Ez nem is igaz! Csak kihasználtam az adódó lehetőségeket.

Reméltem, hogy ebéd után pihenni fogunk, de Ezek mindenképpen sétálni akartak megint. Így hát kimentünk újra a Tabánba. Már alig volt energiám, de azért megint jót frizbiztünk.

A végén már csak pihenni akartam, de Gabó nem hagyott.

Aranyos lány ez a Gabó, végre van aki nem unja meg velem a mókázást, de most én untam meg.

Végül már szó szerint menekültem előle csak, hogy picit leheveredhessek az árnyékba.

Gazdiék szerint ez az első eset, hogy nem én megyek valakinek az agyára, hanem fordítva.

Újat tanultam!

Majnem elfelejtettem írni, hogy ma új dolgot tanultam!

Séta után hazaúton a játszótéren jöttünk keresztül és Apa feltette egy magas mászókára a labdámat. Kiszúrás. Ugrabugráltam, de nem értem el. Aztán megmutatta Apa, hogy ha a végén ugrok fel a fa pallóra, akkor feltudok szaladni a tetejéig és letudom hozni a lasztimat. Először nagyon féltem felmenni azon a magas izén, mert tériszonom van, de jó sokszor eljátszottuk ezt, így végén már bátrabb voltam. Lányos zavaromban és izgatottságomban mindig elfelejtettem, hogy a palló végéhez kell menni és én inkább ugráltam össze-vissza és vártam hátha lejön magától a kis játékom. Olyankor Apa mindig odahívott magához és leültetett. Aztán közölte, hogy "Domino,Hopp!" és akkor már tudtam, hogy mit kell csinálni!

Apa roppant büszke volt rám.

Anya is odáig volt az új tudományomtól!

Agyon dícsért és össze-vissza

simogatott!

VÉGRE!

Hála az égnek túl vagyok a tüzelésen, most már játszhatok más kutyusokkal!

Több mint három hét után ma végre hosszú sétára mentünk! Már akkor majd kiugrottam a bőrömből, mikor láttam, hogy Anya frizbit meg a labdámat pakolja a táskájába és Apa is készülődik. A Tabánba mentünk. Útközben jól eláztunk mert elkapott minket egy zápor.

Be kell valljam, ennyi idő után nem igazán bírtam ezt a tempót. Szaladtam egy-két kört és már kivoltam mint a kutya. Azért persze rohangásztam a labdáért amit Apa mindig jó messzire elhajított nekem. A nagy fáradságtól annyira figyelmetlen voltam, hogy sosem találtam a lasztit, pedig volt, hogy majd kiverte a szememet, mert pár centire szaglásztam mellette. A szaladgálás közben jött egy újabb zápor, ami nagyon felfrissített. Hirtelen újból tele lettem energiával. Gazdiék egy nagy fa alól nézték ahogy én mókáztam és ugrabugráltam!

Aztán hazafelé már semmi erőm nem volt. Mindig Gazdiék elé szaladtam és leheveredtem az árnyékban amíg ők oda nem értek. Mikor már nagyon lehagytak megint rohantam amíg eléjük nem kerültem, hogy ismét kinyújtózhassak egy kicsit.

Apa nagyon megvolt velem elégedve (azt hitte, hogy megkergülök majd, hogy ilyen hosszú idő után újra elengedett egy nagy séta alkalmával...)

így a Tabánból PÓRÁZ NÉLKÜL MENTÜNK HAZA! Ennek örömére nagyon szófogadó voltam, Gazdiék csak ámultak-bámultak. Mikor haza érkeztünk agyon dícsértek és egy jutalom falatot is kaptam!

Nasizás a kanapén

Anyáék rengeteg csokit kaptak. És nem is akármilyeneket! IGAZI csokikat és nem azokat a gagyikat!

Gazdiék minden óvintézkedést megtettek, hogy az ebédlőasztalra ne tudjak felmászni és megdézsmálni az ott található finomságokat, viszont elfelejtették, hogy a dohányzóasztalon is van egy kis tálka tele édességgel.

Ahogy elmentek, hozzá láttam betermelni a csokikat, nehogy már ott aszalódjanak az asztalon!

Gazdiék számára máig relytély, hogy csináltam ( a kanapéról átugrottam-e az asztalra, vagy a földről nyújtózkodtam addig amíg el nem értem). Egyesével halásztam ki a tálkából a kis becsomagolt kockákat, majd a kanapén heverészve megszenvedtem a csomagolással, hogy végre megehessem!

Mikor Apa hazajött, szóhoz sem jutott. Az ágy beterítve az én csomagolópapírjaimmal. Máshol persze egy darab sem volt, csak ott. Meg is lepődtem, hogy Apa ezen mérgesedett föl, és nem azon, hogy "felzabáltam" az Ő csokiját. Így mellesleg megjegyezném, hogy nem is igaz,csak hogy felzabáltam, mert csak a Toblerone-t ettem meg mind, mert az volt a legfinomabb, a másikból hagytam még nekik pár szemet, mert én már úgy tele ettem magam, hogy a fülemen is csoki jött ki.

Nem bírok magammal

Lassan vége a tüzelésnek. Már nagyon várom, hogy végre megint elengedjenek Gazdiék és ne pórázon kelljen sétálnom, hanem futkorászhassak kedvemre. Valamelyik nap már annyira benne volt a lábamban a rohanás, hogy sétánál Anya állt egy helyben, én meg körbe-körbe sprintelgettem körülötte. Tiszta hülyének nézett!

Kulcsszó

Apa az ajtónál állt felöltözve és nekem szólt; "Domino gyere ide!". Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e ezért inkább csak ácsorogtam. Erre megint szólt; "Na, gyere már ide!". Megijedtem, lehet, hogy valami rosszat csináltam már megint csak már nem is emlékszem rá?Tétováztam, hogy mi legyen. Erre már idegesen kiabált; "Domino! Gyeeeeere már ide basszus! Mért kell neked százszor szólni?". Gyorsan sarkon fordultam és berohantam inkább a helyemre, abból nem lehet baj. Anya elkezdett nevetni! Erre Apa; "Most komolyan, mit nem lehet ezen érteni? Vagy csak engem szivat???", mire Anya; "Domino! SÉTA.".

Jaaaa! Hát ha ezt mondják, már rég lennt lehetnénk a parkban. Rohantam és ugráltam Apához, aki közben hangosan morgott az orra alatt; "Már ennyire elkényelmesedtünk, hogy ha csak simán hívjuk, már ide se jön, csak ilyen kulcsszavakkal? Basszus. Tiszta kattant ez a kutya!"

Puminál

Tegnap estefelé Anya is elutazott Apa után. Szemétség, hogy engem meg csak így itt hagytak! Még a Kagához sem mehettem fel a tüzelés miatt.

Anya azt mondta, hogy majd reggel jön Tomi és megsétáltat.

Szerencsére Tominak van szíve (nem úgy mint Gazdiéknak) és nem akart egyedül hagyni, így aztán este értem jött és magával vitt. Noémihoz és Pumihoz mentünk.

Annyira hiányzott Apa meg Anya, hogy nem akartam egyedül aludni ezért mindig felmásztam Tomiékhoz az ágyba, persze Ők meg mindig lezavartak.

Délelőtt haza jöttünk és egész délután szundikáltam. Mire felébredtem, Anya már meg is érkezett.

Én nagyon örültem neki. Ő meg nagyon örült, hogy nem pisiltem össze a lakást (egyebekről nem is beszélve) így, hogy ilyen hosszú ideig egyedül hagytak. Nem rontottam el az örömét. Nem tudta, hogy itthon sem voltam, mert Tomiékkal mentem...

Zene füleimnek

Apa elutazott tegnap este Gyűrűfűre. Annyira szerettem volna én is menni de a tüzelés miatt maradnom kellett. Így viszont nekem kellett vigyáznom Anyára Apa helyett. Minden kis nesz miatt fölriadtam éjjel és ugattam meg morogtam. Anya "boldog" volt, hogy hagyom aludni...

Anya egész reggel takarított. Utána jött hozzánk a Feri, Anya munkatársa. Körbaszeglásztam Őt is, meg a cuccait is. A gitártokjának nagyon finom illata volt! Egész végig azt nézegettem míg Ők beszélgettek. Aztán odavittem a labdámat hátha játszik velem, de Ő és Gazdi rám se hederítettek, csak elkezdtek gitározni. Bóklásztam egy ideig a lábuk alatt, aztán inkább néztem őket, meg hallgattama gitározást. Olyan szépen muzsikáltak, hogy majdnem el is aludtam.

Lebuktam

Amint Anya meg Apa elmentek itthonról, bevackoltam magam a kanapé sarkába. Olyan jót szundikáltam, hogy észre sem vettem mikor Anya haza érkezett. Pontosabban észrevettem csak későn és már időm sem volt a helyemre rohanni. Hát jó rég volt ilyen, hogy ilyen nyilvánvalóan rajta kaptak. Próbáltam eggyé válni a kanapéval, meg láthatatlannak lenni mert féltem, hogy Anya nagyon le fog szídni. Annyira izgultam, hogy a végén még be is pisiltem. De Ő egy szót sem szólt csak odajött és lependerített az ágyról. Persze később már szólt mikor észrevette, a foltot az ágyon és neki kellett kisikálni...
Végül felhívta Apát és elmesélte neki a storyt. Végig nevetett. Nem tudom mi olyan vicces ezen?!
Én inkább meghúzom magam, mielőtt tényleg elővesznek valamiért. Ha akar Anya úgyis tud találni valamit amibe beleköthet.

Nekem kell az elsőnek lennem...

...amikor beszállunk a liftbe, vagy kiszállunk a liftből, ha bemegyünk valahova, ha kijövünk valahonnan, ha haza érkezünk, vagy eljövünk otthonról. Nekem kell elsőnek bemenni az ajtón.
Akkor is ha valaki jön hozzánk, én akarom elsőnek üdvözölni. Ha Anya elkezd főzni, már akkor ott mászkálok a lába alatt, hogy ha leesik valami, nehogy valaki beelőzzön, én ehessem meg, vagy ha kész a finomság én kaphassak belőle először. Ha sétálunk én megyek legelől, a Gazdiék nem is bírnak velem lépést tartani...
Igazából mindegy, bármiről is legyen szó, a lényeg, hogy ÉN LEGYEK AZ ELSŐ! Mit nem tudnak ezen megérteni a Gazdiék???

Mit kell tenni, ha fenn akad egy bokron a botod vagy egyéb játékod?

...azért mert a Gazdiék bénán dobták, vagy csak szimplán kiakarnak szúrni veled és közben végig rajtad nevetnek míg te szenvedsz vele, hogy visszaszerezd a rágcsálnivalódat.

Nézd meg hova esett!

Próbálj meg segítséget kérni!

Annak, az esélye, hogysikerrel jársz igen csekély (egyenlő a nullával).

Tervezz!

Vegyél nagy lendületet és...

...Ugrálj!

Előbb-utóbb eléred amit akarsz, vagy ha nem akkor egy idő után majd leesik magától...

...és amit megszereztél, az a Tiéd.

ÉLVEZD!

A Munka Ünnepén

(Apáék tegnap nagyon későn jöttek haza a ballagás után. Már rég aludni szoktunk olyankor. Engem is felébresztettek legédesebb álmomból, hogy lemenjünk egyet sétálni. Megörvendeztettem Anyát és rögtön elintéztem mindent, csak mielőbb mehessek vissza pihikézni.)

Ma van a Munka Ünnepe. Ennek örömére reggel korán keltünk és mentünk Anya szüleihez. Ahogy autóba szálltunk egyből tudtam, hogy ez csak azt jelentheti, hogy a kertbe megyünk.

Mikor odaértünk láttam, hogy nagyon sokan vagyunk (legalább mindig lesz aki játszik velem), ott voltak a Nagymamiék Mazsival, Gazdiék, Anya szülei és Juci meg Peti!
Jó, hogy végre mentünk valahova, mert mióta tüzelek, jóformán egész nap bezárva ülök itthon. Anyáék nem engedik, hogy más kutyákkal játszak, sőt amint meglátnak egyet, már messziről elkerülik. Kiszúrás.

Egész nap rohangáltam, totál kifáradtam. Most nem voltam olyan fitt mint máskor, ami vagy a tüzelés miatt van, vagy pedig egyszerűen csak kijöttem a gyakorlatból, ami nem csoda így, hogy már vagy egy hete nem voltunk sehol.

A fiúk isteni pörköltet főztek! Természetesen én is kaptam belőle. Sőt még csontot is kaptam, ami nagyon ritkán fordul elő. Jó gyorsan elropogtattam, mielőtt még meggondolnák magukat.

Visszafelé a kocsiban már nem kellett Gazdiéknak egyszer sem rám szólniuk, hogy üljek meg nyugton a fenekemen, mert majdnem elaludtam. Mire haza érkeztünk már annyi energiám sem volt, hogy a vizes tálkámhoz elvonszoljam magam, egyből bedőltem az ágyikómba.

Hoppon maradtam

Reggel mire észbe kaphattam volna, már ismét biztonságba helyezték előlem a becsomagolt babzsákot. Így aztán alvással töltöttem a napot amíg nem jöttek haza Gazdiék.
Délután megérkezett Apa. Azonnal öltözködni kezdett, pakolászott, láttam készülünk valahova, így hát én is összeszedtem magam. Kinyújtóztattam a sok pihenésben elgémberedett lábacskáimat és vártam, hogy induljunk. Egyszer csak csöngettek. Eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem mi megyünk, hanem hozzánk jön valaki, hogy engem meglátogasson! Peti volt az! Na hát Őt IMÁDOM!!!
Már rohantam is volna elé, de a gonosz Apa bezavart a helyemre és nem engedte, hogy körbe ugráljam. Ezek után meg fogták magukat és együtt elmentek Kriszti ballagására. Engem meg otthon felejtettek, pedig tudják, hogy én is imádok ballagni. Ja, és még a babzsákot is magukkal vitték...