Fürdés

A sejtésem beigazolódott. Nem kerülhettem el az elkerülhetetlent.

Eső

Nem elég, hogy hideg van, de még az eső is esik.

Anya halasztgatta a sétát, de végül rászánta magát. Részemről nem lett volna semmi gond ha kihagyjuk az egészet úgy ahogy van.

Könnyű neki. Ő csak beöltözik és egy óriási esernyővel ácsorog és meg sem kottyan neki az a kis égszakadás. Bezzeg rólam mindenütt folyik a víz és tocsogok a lábaimmal a sárban. Fúúúúj!

Minden adandó alkalmat megragadtam, csak, hogy hazafelé navigáljam Gazdit, de ő ellenállt és az lett amit ő akart. Gyorsan kierőltettem magamból mindent, de ő még utána is úgy gondolta, hogy ráérünk, sétáljuk csak körbe az egész Horváth-kertet mégegyszer.

Ki törődik az én véleményemmel?

Csak nehogy még a kádba is betessékeljenek ezután...

Baleset vagy bosszú?

Este feljött hozzánk Tomi és Noémi, de Pumi nem hozták. Sebaj, én így is nagyon örültem, hogy meglátogattak. Hogy lelkesedésemet tudtukra hozzam, folyton ugráltam körülöttük, meg rájuk, amit Gazdiék nem nagyon díjaztak.

Hamarosan magamra hagytak. Készültem én is mikor a cipőket kezdték felvenni, próbáltam észrevetetni magam, hogy nehogy itthon felejtsenek, ha mennek valahova, de Gazdiék csak jól a helyemre zavartak.

Mikor aztán hazajöttek egy tócsa fogadta őket az előszobában. Kettőt léptek és egy újabb tócsa. Sikerült jól bele is lépniük. Apa le se akart vinni sétálni (mert már minek, ha otthon elvégeztem a dolgomat), de aztán mégis lementünk egy körre, hogy Anya addig nyugodtan kitakaríthasson utánam. Gondolom nem nagyon díjazta, miután egész délelőtt nagytakarított.

Viszont Apa megvédett, még veszekedett is Anyával, hogy haggyon már engem békén, mert ez csak egy kis baleset volt és amúgy sem történt ilyen már vagy ezer éve.

Anya viszont szentül meg van győződve róla, hogy ez csak egy bosszú volt részemről amiért itthon hagytak, hiszen közvetlen előtte voltunk sétálni és nem igaz, hogy pár órát nem bírok ki, amikor máskor nem sétálunk olyan sokszor mint aznap.

Végül lenyugodtak a kedélyek. Anya neki kezdett megágyazni. Ahogy felemelte a kanapén felejtett pulcsiját látta, hogy azon túl, hogy tiszta szőr, még nyálas is és alatta pedig...

...egy nedves folt meredt rá az ágyról. Teljesen kikészült. Dühöngött, puffogott, hiszen az ágyra fel sem mehetnék, de ha már ott vagyok, nincs annyi eszem se, hogy ne ott pisiljek be???? Csak mondta a magáét, de Apa mindig leszólta. Igazán jófej dolog tőle! :)

Türelem ajándékot terem

Gazdiék egész délelőtt takarítottak. Engem száműztek az ágyra egy ócska takaró és a játékaim kíséretében és rám parancsoltak, hogy el ne mozduljak. Jól viselkedtem.

Igaz nehezen viseltem. A végén már Apa is velem tartott szolidaritásból és ketten kuporogtunk az ágyon, vártuk, hogy felszáradjon a padló, amit Anya előtte felmosott.

Hanem aztán jött a jutalom! Anya letett egy összetekert kupacot a földre és közölte, hogy "Domino, TIÉD". Nekem sem kellett kétszer mondani, azonnal leugrottam és próbáltam kicsimagolni azt az összetekercselt izét. Ismerős volt az illat, aztán rájöttem, ez egy új pokróc! De milyen csodálatos ám!!! Nem bírtam magammal. Össze-vissza bújkáltam benne, hemperegtem rajta örömömben.

Később még egy csontot is kaptam, amivel nagyon meg kellett dolgozni. Olyannyira, hogy még ma is meg van a csücske!

Nézeteltérés

Amikor Apával sétáltunk belém kötött egy törpe snauzer. Franc tudja mi baja volt, lehet, hogy csak simán nem tetszettem neki. Nem is tudom, hogy jutott eszébe kikezdeni velem, amikor nyilvánvaló, hogy lány létemre én vagyok az erősebb! Meg amúgy is, hogy jön egy fiú kutya ahhoz, hogy beugasson egy hölgynek? Felháborító! Csak ugatott hangosan, őrült módjára morgott és majd fel akart falni. Még Apa is ráordított, bár annyira nem volt hatásos. Én egy ideig tűrtem, de mikor már nem bírtam, jól odakaptam! Ezt párszor eljátszottuk, aztán rájött, hogy nem érdemes kikezdeni velem és elpályázott. Jól tette.

Aki nem tud velem békében lenni egy parkban, az jobb ha be sem teszi a lábát a kerületbe.

Ugyanez vonatkozik arra is, aki nekem nem szimpatikus. A múltkor egy pitbullt is megtámadtam, mert nem tetszett a pofája. Azóta az öreg néni már ha messziről meglát, nagy ívben kikerül minket.

Türelmes, engedelmes

Anya ráragadt a telefonra. Rám se hederített miközben jöttünk haza a sétából. Persze minden kétszer annyi ideig tartott, mintha nem a beszélgetéssel lett volna elfoglalva.

Az ajtónál egy óráig ácsorogtunk, mert telefonálás közben nem tudott behívni engem. Integetett ugyan, de hát ha egyszer megtanították, hogy mindenkit engedjek be magam előtt és engedély nélkül ne rohangásszak ki-be, akkor mit csodálkozik, hogy meg sem mozdulok? Én csak szépen ücsörögtem a folyosón és vártam türelmesen, a hívó szóra. Apa eközben meg lennt várta Anyát, mert mentek valahova. Gondolom kikészült, mert nem szeret várakozni, Anya meg mindig elhúzza az időt.

Mikor végre befejezte a cseverészést, behívott a lépcsőházból. Nagyon csodálkozott, hogy ilyen rendes vagyok. Agyon dícsért.

Vacsi

Ilyen szépen és okosan várok a varázsszóra:

Rokonok

Szombaton megint kimentünk a kertbe Kismarosra.

Nem sokkal utánunk megérkezett a rokonság. Nagyon sokan jöttek.

Hédi és a nagyszülők készültek is. Egy halom finomságot készítettek, amit a leginkább én értékeltem. Részemről reggeltől estig folyamatos evés volt, mert valaki mindig gondoskodott róla, hogy én is kapjak valamit. Szalonna, disznósajt, kolbász, valamint husi bőrök és különféle csontok landoltak az orrom előtt. Csak úgy kapkodtam a fejem! Gazdiék nem repestek az örömtől, többször ki is jelentették, hogy, na most már elég és innentől kezdve senki ne adjon nekem már enni semmit. Persze minden próbálkozásuk felesleges volt, mert én mindenkit levettem a lábáról.

Nem csoda, hogy ennyi kaja meg sem kottyant, hiszen egész nap rohangásztam. Mindig frízbizett velem valaki, vagy a tobozokat dobálták, amiket a lábuk elé vittem. Találtam rohadt szilvát, almát és még egy diót is, ami csak addig volt izgalmas amíg fel nem törtem a fogaimmal.

Apa is jófej volt, mert egy nagyon nagyot hempergett velem a fűben. Anya persze egyből rohant, a fényképezőért, hogy megörökítsen minket, de mire odaért, már kifogytam a szuszból és nem volt energiám produkálni magam.

Apa lábán aludni jó

Állapotfelmérés

Megelégelte, hogy lerágcsáltam a kidudorodó kis tüskéit, így aztán a rózsszín labdám számomra ismeretlen helyen végezte, miután Anya elkobozta tőlem.

A sárga sünim a lerágott orrát leszámítva jól bírja a strapát, még mindig nagy kedvencem. Sajnos egy ideig nélkülöznöm kellett mert a Nagyszülőknél maradt, de azóta már haza hoztuk.

A kedvenc fehér kismackóm (amit Anyától loptam) még bírja.

Már lerágtam a mikulás sapkáját valamint a masnit a nyakából.

A varrott kis szemét sikerült kibontanom így egy nagy fekete madzag lóg a helyén. Fél füle hiányzik, de az nem feltünő. Anya szerint nem is fehér már és undorító. Folyamatosan fenyegetőzik vele, hogy elveszi és jól kidobja ha nem vigyázok rá. Nem nagyon értékelte, amikor valamelyik reggel úgy ébredt, hogy Apa helyett maga mellett egy nyáltól csöpögő macit talált.

A sárga kiskacsát kinyiffantottam. Anya tegnap arra jött haza, hogy egy darab kacsa csőrbe lépett. Nem volt nehéz kitalálni honnan származik. Azzal a lendülettel hajította is be a kukába, a kacsával együtt közben meg dörmögött az orra alatt.

Egy régebbi kedvencem, a pattogós zöld labda is a szemetesben landolt miután miszlikbe aprítottam.

A strapabíró labdák említésra sem méltóak.

Hűsölés

Anya megelégelte a kánikulát és bevágott a kádba zuhanyozni. Nem mondom, hogy oda voltam a dologért. Elviseltem. Viszont utána nagyon kellemes volt.

Mielőtt még megrázhatta volna magam, ő becsavart egy törcsibe. Utálja ha összevizezem. Aztán úgy ahogy voltam bevágott a helyemre és ment a dolgára. Én meg csak élveztem a nedves törülkőzőben hűsölni.

Később még egy ventilátort is kaptam. Anya lemondott róla a javamra, mert látta, hogy nagyon rosszul viselem az egész napos hőséget.

Vendégségben mindent lehet

Péntek délutántól vasárnap reggelig megint Kagáéknál voltam.

Mostanában kifigyeltem Őt, hogy, hogy kell finoman játszani. Ő úgy csinálja, hogy a hátára fekszik, a két mancsa közé kapja a labdát vagy egyéb játékot. Eltanultam tőle. Gazdiék csak csodálkoznak, hogy milyen új szokásaim vannak. Csakhogy én még hentergőzöm is közben, és vitatkozom is a játékommal. Leginkább a mackókámat szoktam megtisztelni azzal, hogy így szeretgetem.

Említésre méltó, hogy ottlétemkor megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy a dolgaimat elintézzem a szoba közepére. Otthon ilyet ugyanis nem szokás. Sajnos a legutolsó alkalommal már épp megérkeztek értem Gazdiék és szemtanúi voltak a dolognak.

Részletekbe nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy nem tettem zsebre amit akkor Apától kaptam. Ráadásul egész nap terrorizáltak utána a szemetek otthon is.

Anya bekeményít

Apa is folyton azt hajtogatja neki, hogy most már álljon a sarkára és fegyelmezzen jobban, szídjon csak le ha nem bírok magammal, mert elkanászodtam.
Anyának nem kellett kétszer mondani. Most akkora szigor van sétakor, hogy csak lesek. Már azt is szóvá teszi, ha kilóméterekre elszaladok. Csak a közelében maradhatok.
(Lehet, hogy zokon vette, hogy tegnap egyszer sem fogadtam szót neki?)

A legújabb heppje, az, hogy bárhova megyünk nem lehetek én az első, hanem előre kell engednem Őt és Apát vagy bárkit, aki velünk van. Megelégelte, hogy mindig én vagyok legelől és a póráz túlsó felén lévőket csak rángatom magam után.
De amúgy ezt is a tv-ből szedte. Magától nem jut eszébe, hogy az itthoni rendszer nem jó. De ha egy kutyás műsorban mondanak valami újat, azt rögtön ki akarja próbálni.
Az ajtóknál most mindig le kell ülnöm és akkor mehetek csak tovább, ha arra engedélyt kapok. Nagyon az idegeimre megy! Csak mire kijutunk a házból már megálltunk a lakás ajtónál, a liftnél és a ház kapujánál és minden egyes helyen végig csináltuk ezt a teljesen felesleges procedúrát. Ja és persze nem lehet ám palira venni Anyát, mert ha elsőre nem ülök le, már lendül is a keze és erőszakkal nyomja le a hátsómat. Szóval jobban járok, ha azonnal megteszem amit kér.
Az Animal Planet lesz a vesztem...
Apa szerencsére nem ilyen szőrös szívű.

Mondjuk a magunkét

Haza jött Anya!

Apa ma este Anyával együtt jött haza. Hát mégis csak megérkezett!

Agyon ugráltam, úgy örültem neki. Ő is azonnal ledobta a csomagját agyon dögönyözött, simogatott és szeretgetett. Hiányoztam neki!

A mackót is rögtön megmutattam neki. Nem volt elragadtatva tőle, de dobálta egy kicsit nekem.

Új szerzemény

Szereztem magamnak egy új játékot. Egy szép fehér mackót, aminek még mikulás sapkája is van. Bár a sok játéktól mára már nem igazán mondható fehérnek.

Csak sétáltam itthon és nézelődtem mikor egyszer csak megpillantottam a könyvespolc alsó részén. Pont elértem. A múltkor a gyerekek játszottak vele, lehet, hogy ők rakták vissza rossz polcra. A lényeg, hogy megtaláltam és most már az enyém.

Mikor Apa haza érkezett és látta mit találtam, nem szólt egy szót sem. Hallgatás, beleegyezés.

Vittem hát hozzá, hogy dobálja és játszon velem.

Most ez az új kedvencem, még aludni is magammal viszem.

Amúgy ma igazán mozgalmas napom volt. Meglátogatott Kriszti is. Azt hittem, hogy Apa nyitja a kulccsal az ajtót de Kriszti volt. Vadul csóváltam a helyemen lapulva, aztán mikor hívott majd feldöntöttem olyan hévvel rohantam hozzá.

Sétáltunk egy jó nagyot. Neki is megmutattam az új mackómat, ő meg csodálkozott, hogy honnan bányásztam elő anya mackógyüjteményének egy darabját...

Apával

Kettesben vagyunk.
Gondoltam, hogy Anya is majd egyszer csak haza jön, de nem. Eltűnt.
Én jól elvagyok, de Apa nagyon nehezen viseli a dolgot. Egész nap csak szomorkodik, ücsörög egyedül, játszik, és próbál aludni.
Még azt is megengedte egyik este, hogy vele aludjak. Egy pokrócot is terített nekem maga mellé, gyönyörűen megágyazott nekem. Én majd kibújtam a bőrömből örömömben, annyira szeretek Gazdiékkal aludni. Igaz, hogy csak Apa van itt, de nem is hiányzik Anya, mert ő meg csak féltékenykedik mindig amikor én Apához bújok és puszilgatom meg szeretgetem. Anyát olyankor mindig zavarom és szerinte a helyemre kellene zavarnia Apának engem, mert már így is elvagyok kényeztetve. Persze addig mondja a magáét míg neki lesz igaza és Ő bújhat Apához. Mindig neki van igaza. Ezt utálom.
Még szerencse, hogy én itt vagyok Gazdival! Ha Anya így lelépett és így itt hagyta szegény Apát, az a minimum, hogy mellé bújok és megpróbálom megvígasztalni!

Csalódás

Mikor láttam, hogy Apa megágyazott és lefeküdt, én is azonnal felpattantam és odaálltam elé, az ágy mellé. Vártam, hogy én is bebújhassak mellé. Ha Anyáról lenne szó, lazán felugrottam volna az ágyra kérés nélkül, de Apával nem lehet ezt megcsinálni, így hát vártam az engedélyére. Szomorú fejet végtam és csak néztem rá, de mintha teljesen elfelejtette volna, hogy tegnap is együtt aludtunk. Gondoltam ha ott állok, egy idő után majd csak eszébe jut, hogy ezentúl én fogok vele aludni, hiszen Anya elment.

De nem így lett. Egyszer csak hangosan rámszólt. " Lehet vissza menni a helyedre! Attól, hogy Anyád nincs itthon még nincs luxus, nem kell elkényelmesedni..."

Álldogáltam még, hátha mégsem komolyan gondolja a dolgot, de újból rám szólt. " Alvás van, gyerünk a helyedre!

Lepasszolva

Gazdiék lepasszoltak.

Már nem először, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor faképnél hagytak Zsoltéknál. Jellemző rájuk. Gondolnak egyet, engem meg beadnak csak úgy ide, megőrzésre.

Szép lenne ha én is leadhatnám őket amíg én szórakoznék valahol!

Három napot voltam náluk. A napjaim az ilyenkor megszokott módon zajlottak. Agyon voltam kényeztetve és simogatva. Nagyokat sétáltunk, még nagyobbakat aludtam, amikor meg nem, akkor nézelődtem az erkélyen.

Még haragudni sem tudtam Apára, magától beindult a lábaim rugózása és nem tudtam fékezni magam mikor végre megjelent az ajtóban! Annyira de annyira hiányzott, hogy csak össze-visszaugráltam meg rohangáltam örömömben, hogy végre eszébe jutottam és haza mehetek vele! HURRÁ!!!!!!