Apa szigorú

Meglett Apa nevelésének a hatása. Nem merek vele packázni.

Az esti vacsit Anya csinálja, de utána Apa veszi át az irányítást és ő engedélyezi a dolgokat. Még szinte el se kezdek hisztizni, már szól a szoba túlsó feléből, hogy hagyjam abba. Én meg csak remegek az izgalomtól és lesem Anyát hátha megesik rajtam a szíve.

Ha valami nem úgy megy mint ahogy Apa tervezi és elszalad velem a csacsi, akkor azonnal felemeli a hangját, én meg rögtön összepisilem magam. Utána meg dühöng, hogy a helyemről a tálkámig vezető út össze van csöpögtetve és még takarítania is neki kell.

Anya azt mondta, hogy a helyemben ő is összepisilné magát ha Apa ilyen hangon beszélne vele.

Vége lesz az arany életemnek...

Na most már Anya is ilyenekkel fenyeget. Leginkább akkor ha a babzsák kerül szóba.

Ha elmegy itthonról, akkor kiselőadást tart arról, hogy ha meglátja, hogy a babzsákja közelébe mentem, akkor kinyúvaszt. Kisebb rituálé az, ahogyan mindenféle kacattal tele pakolja az egészet, nehogy maradjon rajta egy kis hely ahová felugrom. Persze ez nekem nem jelent akadályt! Így ha hazaérkezik, ismét megkapom a magam beosztását, hogy mi a franc keresni valóm volt rajta.

Ha kiakad rám ilyen semmiségek miatt, akkor mindig megemlíti, hogy már nem sokáig lesz ilyen jó világ.

Hamarosan itthon lesz reggeltől estig és minden húzásomat látni fogja, úgyhogy vége lesz a babzsákolásnak,  kanapén heverészésnek, meg az ebédlőasztalon kóricálásnak.

Még azt is hozzá szokta tenni, hogy jó lesz ha helyre teszem magam, mert nem én leszek a középpontban és nem akarja majd folyton az én hülyeségeimen idegesíteni magát, ha megérkezik a trónörökös.

A TRÓNÖRÖKÖS?

Róla csak annyit tudok, hogy majd jön és Gazdiék nagyon várják. Azt nem tudom, hogy honnan jön és mikor, viszont mióta ennyire várják azóta Anya gyakran meglep mindenféle kajával amibe belekóstol de nincs kedve megenni. Csak tudnám, hogy mitől nő a pocakja, ha mindent én eszek meg helyette!?  De nem érdekel, mert így nekem is jut valami jó. Apa meg mindig rám szól, hogy óvatosan és vigyázzak  Anyára.

Vigyázok is rá, naná! Hiszen nála mindig csurran-cseppen valami. Így hát követem egész nap, el sem mozdulok mellőle.

Séta

Na Apának tényleg az agyára ment a nevelés.

Vele mindig póráz nélkül sétálunk, de most megfenyegetett, hogy ha nem viselkedek, előveheti és mehetünk azzal is akár.

Azon borult ki, hogy mikor vártuk, hogy séta után átmehessünk az úttesten és végre szólt, hogy indulás van, akkor nekem eszem ágába sem volt Őt követni. Elkóricáltam inkább a másik irányba, vissza a parkba, mert megláttam egy kutyát...

Egész az ajtóig azt hallgattam, hogy mennyire idióta vagyok és mennyire neveletlen és mennyire kezd elege lenni a hülyeségeimből, majd e helyemre lettem zavarva.

Nem értem mit kell ennyitől kiakadni!? Ez nem a világ vége.

Apa nevel

...mert szerinte nem tudom, hogy hol a helyem és elszálltam magamtól és kezelhetetlen vagyok és blablablaaa.

A problémájuk abból adódott, hogy míg régen csönben ültem a helyemen amíg meg nem engedték, hogy odamenjek a vacsimhoz és megegyem, mostanában onnantól kezdve, hogy Anya elkezdi csinálni a kajámat én már hangosan hisztizem. Nyüszítek, nyávogok és közben még az egész testem is beleremeg, hogy felhívjam magamra a figyelmet, nehogy már egy pillanatra is elfeledkezzenek rólam. Na ettől Gazdiék  kikészülnek. Csak pár perc csöndet és várakozást várnak el tőlem, de én képtelen vagyok rá. Volt, hogy kiraktak az előszobába a bütihelyre is, hogy viselkedni tudjak. Na akkor rögtön befogtam a szám. Legutóbb Anya próbálkozott ezzel, de beugattam neki és jól rámorogtam. Majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől és meglepődöttségtől. Sajnos Apa is szemtanúja volt a dolognak. Úgyhogy elő lettem véve.

Lehet, hogy kaptam is egy pofont a sejhajomra, de erre már nem is emlékszem. Sokkal rosszabb, ahogy beszél hozzám. Olyan fejet vág és olyan hangja van, hogy majd összepisilem magam félelmemben. Ha elkezdi mondani a magáét és rámparancsol, hogy üljek le és figyeljek rá akkor inkább Anyára nézek hátha megmentene. De ő nem foglalkozik velem, közli, hogy Apára figyeljek és menjek csak oda hozzá. Na akkor lassan a közelébe megyek lapos kúszásban, de ha kicsit felemeli a hangját, akkor inkább iszkolok a helyemre. És akkor meg azon húzza fel magát, hogy mért nem fogadok szót...

Kuckó