Ma kivételesen hajnalban keltem. Még Apánál is előbb. Csak úgy kipattantak a szemeim! Éreztem tele vagyok energiával és szuper volt a kedvem. Neki álltam össze-vissza hempergőzni a helyemen. Addig-addig élveztem a dolgot, hogy a végén még Apát is felébresztettem az nagy dörgölőzéssel és hentergéssel. Szegény álmosan nézte az órát, hogy kell-e már kelnie, vagy aludhat-e még egy kicsit. Csak, hogy én azonnal észre vettem ám a mozgolódást a galérián, nyomban felpattantam és úgy megráztam magamat, hogy Apának a maradék álmosság is kiment a szeméből. Csak csoda volt, hogy Anya nem ébredt fel rám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése