Lassan jön a tavasz. Igazán szép idő volt tegnap, így hát páran kimentünk a kertbe Kismarosra. Jöttek Gazdiék, Anya szülei és nagypapája, na meg persze Luna. Jól bezsúfolódtunk a kocsiba. Nem volt ínyemre a dolog, egész úton nyávogtam és nyüszítettem, hogy végre érjünk már oda és kiszálhassak.
A kertek még havasak voltak,csak néhol kezdett olvadni, a sok rohangászásban tiszta vizesek lettünk Lunával.
Leginkább én futkorásztam, ő meg csak jött utánam, próbálkozott játszani velem, de nem sok sikerrel. Nem szeretem a játékokat odaadni senkinek, amit én találtam, inkább egyedül szórakozom és mindenkit elzavarok. De ha ő talált valamit, arra meg nagyon fájt a fogam. Így például mindig az a bot kellett ami épp nála volt. Hiába dobott Anya egyet nekem, egyet neki, mert amint láttam, hogy neki is lesz egy, ott hagytam csapot papot és csak az érdekelt.
Találtam egy frizbit is, csak ez jégből volt. Próbáltam játszani vele, de nem tudtam felemelni. Apa többször rám is szólt, mert nem hallgattam rá, hogy " ...az megfagyott szappanos víz, ne nyalogasd, ne rágicsáld!". Még ugattam is (megállás nélkül), hogy dobják már el végre! Aztán Nagypapi széttörte az egészet, hogy Lunával se veszekedjünk rajta.
Találtam egy hordót is, próbáltam onnan is kihalászni a benne lévő jeget, de a végén én jártam pórul,mert Apa felemelte az egészet és én meg kuksolhattam az alján. Utána nyugton maradtam egy ideig, nehogy mégegyszer eszébe jusson Apának ilyet csinálni!
Hiába törülgettek ki minket a nagy latyakból, nem lettünk teljesen szárazak így aztán jó volt végre melegedni az autóban. Nem nyávogtam, nem mocorogtam, nyugton maradtam, Gazdiék pedig örülhettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése