Na most már Anya is ilyenekkel fenyeget. Leginkább akkor ha a babzsák kerül szóba.
Ha elmegy itthonról, akkor kiselőadást tart arról, hogy ha meglátja, hogy a babzsákja közelébe mentem, akkor kinyúvaszt. Kisebb rituálé az, ahogyan mindenféle kacattal tele pakolja az egészet, nehogy maradjon rajta egy kis hely ahová felugrom. Persze ez nekem nem jelent akadályt! Így ha hazaérkezik, ismét megkapom a magam beosztását, hogy mi a franc keresni valóm volt rajta.
Ha kiakad rám ilyen semmiségek miatt, akkor mindig megemlíti, hogy már nem sokáig lesz ilyen jó világ.
Hamarosan itthon lesz reggeltől estig és minden húzásomat látni fogja, úgyhogy vége lesz a babzsákolásnak, kanapén heverészésnek, meg az ebédlőasztalon kóricálásnak.
Még azt is hozzá szokta tenni, hogy jó lesz ha helyre teszem magam, mert nem én leszek a középpontban és nem akarja majd folyton az én hülyeségeimen idegesíteni magát, ha megérkezik a trónörökös.
A TRÓNÖRÖKÖS?
Róla csak annyit tudok, hogy majd jön és Gazdiék nagyon várják. Azt nem tudom, hogy honnan jön és mikor, viszont mióta ennyire várják azóta Anya gyakran meglep mindenféle kajával amibe belekóstol de nincs kedve megenni. Csak tudnám, hogy mitől nő a pocakja, ha mindent én eszek meg helyette!? De nem érdekel, mert így nekem is jut valami jó. Apa meg mindig rám szól, hogy óvatosan és vigyázzak Anyára.
Vigyázok is rá, naná! Hiszen nála mindig csurran-cseppen valami. Így hát követem egész nap, el sem mozdulok mellőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése