"Elszaladt velem a csacsi mostanában."

Anya tegnap nem vette észre, hogy mire vetemedtem. Fel-alá járkált a lakásban és kereste, hol vagyok. Eszébe sem jutott, hogy a babzsákon keressen, hiszen az nekem tiltott hely. De hát nem figyelt, pihengetett, én meg gondoltam, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust... Mikor végül felfedezett, nem mert nagyon kiabálni velem, mert félt, hogy ijedtemben összepisilném magam és az imádott babzsákját.

Ma is megkockáztattam a dolgot, de ma szidalmak helyett már rögtön Anya papucsa repült felém. Én meg uzsgyi szaladtam is a helyemre. Reménykedtem, hogy ennyivel megúszom, de nem így történt. Kaptam két pofont a sejhajomra és ki lettem zavarba az előszobába, a bünti helyre. Persze én is odatettem magam és vicsorogtam és csattogtattam a fogam Anyára, nehogy már azt higyje, hogy ő az erősebb, de végül kimenekültem előre. Könnyű a kissebbet bántani!

Ráadásul még Apának is elpanaszolta az esetet a Galád!

Mikor Apa haza érkezett gyorsan a helyemre szaladtam. De észrevette a turpisságot és megkérdeztem, hogy mi a fenét kerestem már megint Anya helyén? Aztán úgy rám ordított, hogy húzzak kifelé, hogy fülem-farkam behúzva szaladtam is...

Most megint be fog keményíteni!

Élvezem a kényeztetést

Csak egy falat pizzát szeretnék!

Anyával sétálni...

Anyával sétálni nem egy élmény. Sosem arról volt híres, hogy szaladgál velem, meg, hogy jó messzire eltudja hajítani a labdát, de mostanában még a régi formáját sem hozza.

Mondhatnám, hogy nem ő sétáltat, hanem én sétáltatom őt, már amikor egyátalán megerőlteti magát, hogy lemenjünk együtt.

Egyre kevesebbet tart pórázon. Nem szereti, hogy húzom és rángatom. Kutya legyen a talpán aki képes olyan lassan sétálni mint ő! Csoda, hogy húzom, hogy menjünk már kicsit gyorsabban?

Ha meg leveszi az sem sokkal jobb. Tényleg lehetetlen a lassú tempóját tartani. Végig idegeskedik amíg eljutunk a parkig. Folyamatosan fegyelmez, veszekszik, hogy a lába mellett menjek kúltúráltan és mindig oda lyukad ki, hogy "...nem igaz, hogy nem lehet veled normálisan közlekedni". Hát ezt szerintem nekem kéne mondanom. Csoda, hogy mindenki megbámul minket?

És ha végre kiérünk akkor sem lehet vele labdázni. Nem képes elhajítani a labdát. Ha esetleg bele rúg, akkor sem gurul a labda túl messzire. Ő meg csak fogja a pocakját és sóhajtozik, hogy nem bír velem lépést tartani.

Változatok az engedelmességre

...vagy az engedetlenségre?

Ha Anyával ketten vagyunk itthon és rám szól...

...először meg sem hallom, másodszorra már talán ránézek de nem erőltetem meg magam, harmadszorra kezdi felemelni a hangját úgyhogy olyankor ha jó passzban talál megteszem amit kér (de néha csak negyedszerre).

Ha mindannyian együtt vagyunk és Any rám szól...

...először meg sem hallom, másodszorra sem, harmadszorra már talán ránézek, de a fülem botját sem mozdítom. Negyedszerre kezd ideges lenni, továbbra is egyik fülemen be, a másikon ki, de azért megnézem Apa mit szól a dologhoz. Mikor már vagy ötödszörre mondja el ugyanazt, tiszta ideges. Nézem Apát de nem stresszelem túl a dolgot, addig amíg a semmiből, minden előzmény nélkül Apa nem ordít egy hatalmasat; "TE SÜKET VAAAGY?????? MOOOOZDULJ MÁR MEG!!!". Na akkor behúzom fülem farkam és teszem szó nélkül a dolgomat.