Kis színesek a hétvégéről

Ma gyönyörű idő volt. Szikrázó napsütés és kellemes meleg, úgyhogy sokáig kinn mászkáltunk délután a Várban. Anya fotózgatott, meg velem próbált szót érteni, de én rá se hederítettem. Jobban kedvelem a pasik társaságát, úgyhogy Apával meg gazdiék egyik barátjával labdáztunk.
 

Hajnali séta

Kezdem megszokni, hogy ha magamtól nem kelek fel, akkor Apa kiráncigál a helyemről hajnalok hajnalán. Így inkább kitámolygok hozzá, és boldoggá teszem azzal, hogy nem kell ötször elmondania, hogy "méltóztassam végre felemelni a sejhajomat és ugyan már, vonszoljam már magam oda az ajtóhoz és induljunk már el végre sétálni, mert nem szórakozásból visz le munka előtt a parkba amikor ő is fáradt még".

Most már nem csak ácsorgok odalenn, hogy ugyan már ne szórakozzon velem a kedves Gazdi, menjünk inkább haza mert sokkal szívesebben aludnék, hanem igyekszem kipréselni magamból pár cseppet és akkor Apa is megnyugszik, én is mehetek végre haza! Mindenki jól jár.

Hűvösvölgy

Az esti fürdést hála Anya lustaságának, megúsztam. Viszont tévedtem ami a mai délig alvást illeti.

Már kora reggel tele voltam energiával, amit Gazdiék nem értékeltek annyira. Nem szeretik, hogy még épp, hogy csak kibújnak az ágyból, én már zaklatom őket a játékaimmal és egy kis időt sem hagyok nekik, hogy magukhoz térjenek.

Na de végül volt alkalom rá, hogy játsztak és kiszaladgáljam magam. Hűvösvölgybe mentünk kirándulni.

Az erdő csodaszép volt, lehetett nagyokat farolni a néhol nyakig érő avarban.

Kaga emlékére

Gazdiék többször is meglátogatták Kagát az utóbbi két hétben, de engem sajnos sosem vittek magukkal.

Kaga hirtelen nagyon beteg lett. Rengeteget vitték orvoshoz, de már nem tudták meggyógyítani szegényt. Tegnap elaltatták, hogy ne szenvedjen tovább. Most már biztos a kutya menyországban van.

Mindenki nagyon szomorú.

És én el sem köszönhettem tőle...



Új ismerősök

Ma akkorát sétáltunk, hogy szinte bejártuk a fél kerületet.

Anya barátaival találkoztunk Viával és Ákossal, akik hozták magukkal Boni kutyust is. Ő egy fekete labrador kislány.

Jó nagyot sétáltunk a Várban aztán még a Tabánba is átmentünk.

Nem mondom, hogy egyből haverok lettünk Bonival, de bajom sincs vele. Igazából jól eljátszottunk egymástól függetlenül, a gazdik jól meg is beszélték egymás között, hogy micsoda antiszociálisak vagyunk.

De ez szerintem nem igaz. Csak féltettem a játékomat. Mi vittük a játékot mégis Boni játszott vele a legtöbbet. Akárhányszor eldobták a frizbimet, mindig Boni szerezte meg. Pedig nem fut olyan szélsebesen, csak kétszer akkora, mint én és így mindig vagy Ő ért oda először, vagy egyszerre, de olyankor inkább kitértem az útjából. Úgy gondoltam, hogy jobb félni mint megijedni (de amúgy nem féltem)! Boninak amúgy mindig az kellett amivel én játszottam. Szereztem egy gubacsot, azt is elcsórta tőlem, szerencsére találtam magamnak másikat.

Annyit rohangáltunk, hogy szerintem most holnap délig ki sem teszem a lábam a párnámról.

Remélem megúszom a fürdetést amit Anya már hét elején kilátásba helyezett és azóta azzal fenyeget.