Kezdem megszokni, hogy ha magamtól nem kelek fel, akkor Apa kiráncigál a helyemről hajnalok hajnalán. Így inkább kitámolygok hozzá, és boldoggá teszem azzal, hogy nem kell ötször elmondania, hogy "méltóztassam végre felemelni a sejhajomat és ugyan már, vonszoljam már magam oda az ajtóhoz és induljunk már el végre sétálni, mert nem szórakozásból visz le munka előtt a parkba amikor ő is fáradt még".
Most már nem csak ácsorgok odalenn, hogy ugyan már ne szórakozzon velem a kedves Gazdi, menjünk inkább haza mert sokkal szívesebben aludnék, hanem igyekszem kipréselni magamból pár cseppet és akkor Apa is megnyugszik, én is mehetek végre haza! Mindenki jól jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése