Ma akkorát sétáltunk, hogy szinte bejártuk a fél kerületet.
Anya barátaival találkoztunk Viával és Ákossal, akik hozták magukkal Boni kutyust is. Ő egy fekete labrador kislány.
Jó nagyot sétáltunk a Várban aztán még a Tabánba is átmentünk.
Nem mondom, hogy egyből haverok lettünk Bonival, de bajom sincs vele. Igazából jól eljátszottunk egymástól függetlenül, a gazdik jól meg is beszélték egymás között, hogy micsoda antiszociálisak vagyunk.
De ez szerintem nem igaz. Csak féltettem a játékomat. Mi vittük a játékot mégis Boni játszott vele a legtöbbet. Akárhányszor eldobták a frizbimet, mindig Boni szerezte meg. Pedig nem fut olyan szélsebesen, csak kétszer akkora, mint én és így mindig vagy Ő ért oda először, vagy egyszerre, de olyankor inkább kitértem az útjából. Úgy gondoltam, hogy jobb félni mint megijedni (de amúgy nem féltem)! Boninak amúgy mindig az kellett amivel én játszottam. Szereztem egy gubacsot, azt is elcsórta tőlem, szerencsére találtam magamnak másikat.
Annyit rohangáltunk, hogy szerintem most holnap délig ki sem teszem a lábam a párnámról.
Remélem megúszom a fürdetést amit Anya már hét elején kilátásba helyezett és azóta azzal fenyeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése