Ha Anya elkezd gitározni, az úgy hat rám mint valami altató.
Egy ideig mászkálok körülötte annak reményében, hogy hátha mégis leteszi a gitárt és velem fog foglalkozni, de sokáig nem bírom. Hamar elálmosodom és iszkolok is a helyemre, hogy leheverdhessek egy picit szundítani. Persze van olyan is, hogy erre már nincs időm és energiám és ott ahol vagyok, a szoba közepén lefekszem. Egy ideig még próbálom nyitvatartani a szemem, nehogy lemaradjak a kellemes muzsikáról, de persze minden hiába, mert pillanatok alatt elnyom az álom. Ilyenkor lehet a legjobbakat aludni!
2010. június 24., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése