Sokat szoktunk Pumiékkal együtt sétálni, jönni-menni. Pumi mindig csóvál amikor meglát engem és én is örülök ha viszont láthatom őket.
Na persze ez nem azt jelenti, hogy a legnagyobb haverok vagyunk, mert valljuk be, Pumi elég házsártos, amit sokan nehezen viselnek, Én különösen. Vele nem lehet játszani. Sehogy sem lehet rábírni, hogy rohangásszon velem, még akkor sem ha van nálam valami játék. Ő csak gubbaszt a fűben és nézelődik. Ha valaki odamegy hozzá ismerkedni, akkor meg csak morgás és vicsorgás lesz a vége. Van, hogy ha elmegy melettünk valaki és Neki nem szimpatikus az illető, akkor elkezdi ugatni. Na ilyenkor szolidaritásból én is vele ugatok, csak, hogy Neki legyen igaza. Persze olyankor mindenki minket néz, Noémi és Anya meg nem győznek minket csitítgatni.
Mit szépítsünk, Pumi gyakran olyan mint egy befásult vénasszony. De azért mégis jó, hogy nem egyedül megyünk, hanem Ők is jönnek Noémivel. Meg mégiscsak szegről-végről rokonok vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése