Pumiékkal nemrég megint elmentünk a Fresnapfba. Imádok ott lenni, mert tele van finomabbnál finomabb csemegékkel. Anya persze sosem vesz az általa feleslegesnek ítélt nasikból. Még szerencse, hogy ot van Noémi is és ő mindig jól bevásárol ezekből Puminak. Természetesen ha én ott vagyok, akkor meg kell kínálniuk engem is, ezt így illik. Így hát mindig megkapom a jussom. Pumi meg, ha sokáig szagolgatja az elé tett finomságot meg finnyázik akkor én eszem meg helyette. Tiszta haszon!
A másik amit mindig elmondok, hogy a Fresnapfba csudás játékok vannak. Mindig kapok valamit. Most is Anya vett nekem egy szép rózsaszín lasztit, meg egy frízbit.
Mikor haza tartottunk és megálltunk én mindig nyakig bele másztam a zacskóba, csak, hogy előhalászhassam a nekem vásárolt játékokat. Anya meg csak beszélgetett, ácsorogtak, buszt vártunk. Aztán mikor észbe kapott, hogy már kipakoltam a fél zacskót, mindig leszídott és visszapakolt, így kezdhettem előről a keresgélést. A végén annyira morcos lett Gazdi, hogy többet nem rakta le a földre a zacskót.
Mikor hazaértünk, természetesen megkaptam az új labdát, amit sikerült hamar szét is rágnom, annyira, hogy ne sípoljon. Ennek örömére a frízbit nem kaptam meg otthoni játékra, csak sétáknál visszük magunkkal. Gonoszság.
A képen látható az új, szépséges lasztim, a még mindig nagy kedvenc sárga sünim, valamint egy, a nagy játék hevében kinyiffant bogaracska. Szegényke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése