Már három hete...

Már három hete gyakoroljuk a dolgot. Most már tudok teljesen egyedül, póráz nélkül sétálni!
Apával mindig így megyünk mindenhova. Olyankor még a hám sincs rajtam. Szót fogadok neki és sosem előzöm le, hanem pontosan a lába mellett megyek. Még akkor sem mozdulok mellőle, ha más kutyusokkal, vagy ismerősökkel találkozunk. (Kivéve ha szól, hogy szaladhatok!) Ha nem engedelmeskednék, Apa tuti, hogy nagyon mérges lenne és rámüvöltene. Azt meg nem bírom, mert tök félelmetes hangon tud ám fegyelmezni.
Anya sokáig nem merte levenni rólam a pórázt. Most már egyre gyakrabban próbálkozik a dologgal, de csakis séta után hazafelé. Attól fél, hogy oda fele elszaladnék mellőle, mert annyira szeretnék már rohangászni. Haza úton már sosincs olyan sok energiám úgyhogy vele is gyakran póráz nélkül jövünk, de így is fél másodpercenként szólongat, hogy ne menjek sehova. Ő totál ideges, engem meg ezzel készít ki. Mit gondol mégis hova mennék? Mikor beérünk a lépcsőházba, akkor végre mindig megnyugszik és agyon dícsér.