Ma is...

Ma is kaptam infúziót.

Apa hajnalban keltett és mentünk ki Józsihoz.

Azt hittem, hogy csak szórakozik, mikor szólt, hogy indulás van.

Csak szeretnék már végre pihenni!!!

Amúgy Anya nagy örömére ma már ettem két kutyakekszet. De sajnos még pisilésen kívűl semmit nem sikerült alkotnom. Holnap is utazunk Anyával Józsihoz, megint kapok infúziót.

Azért remélem nem kell a pocimat felvágni majd.

Szegény Anyáék. Kész anyagi csődöt jelentek nekik. Most egy hónapig koplalni fognak miattam...

Nagybeteg

Nagyon rosszul vagyok.

Na jó, már picit jobban vagyok, de még így is rosszul vagyok.

Tegnap hajnalban ébredtünk (pontosabban én ébredtem, a Gazdiékat meg ébresztettem) arra, hogy nagyon rosszul vagyok. Az egész helyemet összehánytam.

Apa reménykedett, hogy csak elcsaptam a hasamat ezért aztán kimentünk a többiekkel a kertbe. Gondolták, hogy egy kis friss levegő, meg egy kis koplalás és délutánra jobban leszek.

Hát nem így történt.

Én egyre rosszabbul voltam. Annyira fáradt voltam, de a fájdalomtól aludni sem tudtam.

Azt hittem már itt lesz a vég és inkább mindenki elől elbújdokoltam a legnagyobb és legsűrűbb bokrokba. Közben egész nap hánytam, ment a hasam és egy falat sem ment le a torkomon. Máskor ölni tudnék egy jó kis csontért, de most még a látványától is rosszul voltam, mikor Apa azzal próbált életet lehelni belém. Anya sem járt sikerrel az új gumikacsával.

Végül roham tempóban beugrottunk (ők beugrottak, engem bepakoltak) a kocsiba és Kismarosról beautókáztunk Csillaghegyre Józsihoz.

A dokinál nagyon sokat voltunk. Tűt szúrtak a lábamba és mindenfélét rákötöttek, de nekem még annyi erőm se volt, hogy nyöszörögjek. Aztán egy végtelen hosszúnak tűnő infuziózás után kimentünk sétálni. Sajnos nem jártunk sikerrel. Semmit sem tudtam intézni.

Aztán hosszú várakozás után leborotválták a hasamat és megultrahangoztak. Józsinak nem tetszett amit a pocakomon belül látott. Azt mondta, hogy ha nem jön ki rendesen másnapra a sok trutyi ami bennem van akkor szétnyiszálja a pocimat és ő takarít ki. Utána újabb hosszas infúzió következett, majd pisiszünet. Kétszer is kivitt Apa sétálni és másodszorraa nagy nehezen sikerült egyet pisilnem. Tovább is halogathattam volna, ha tudom, hogy ezek után két szurit kapok... de ismét nem volt energiám tiltakozni vagy a nem tetszésemet kinyilvánítani.

Végül aztán az éjszaka közepén haza engedtek. Olyan késő volt, hogy már buszok sem jártak, úgyhogy Apa taxit rendelt.

A haza út sem múlt el gondtalanul, mert amíg vártuk a kocsit Apát lekakiltam. Ugyanez előfordult a kocsiban is. A taxis bácsi meg mondta is nekem "Öcsém, de büdöset pukiztál"...Apa meg csak hallgatott és lehúzta az ablakot. Én amúgy meg észre sem vettem, csak úgy megtörtént, aztán meg hallgattam ahogy Apa morog.

De persze nem haragudott. Nagyon jófejek voltak. Végig velem voltak, Anya is és Apa is egész este simogattak, szeretgettek és tartották bennem a lelket.

Gazdiék ágya

Anya reggel olyan szépen letakargatta az ágyat. Nem tudom minek, mert gondolhatta volna előre, hogy én majd úgyis széttúrom az egészet.

Amint elmentek itthonról én felhuppantam a kanapéra és addig ügyeskedtem , amíg nem sikerült megszabadítani az ágytakarótól a dolgokat. Imádom ezt az illatot! Végre bevackolhattam magamat a gazdiszagú párnák és paplanok közé, ahol aztán hempereghettem, ugrálhattam és szundikálhattam kedvemre. Ezer éve nem volt erre lehetőségem! Mióta ide költöztünk és itt galérián alszanak, azóta nem tudok bebújni az ágyukba.

Mikor megjöttek, Anya kérdezte is, "Domino, mi történt itt az ággyal, ki csinálta ezt?". Én meg behúztam fülem, farkam és gyorsan szaladtam a helyemre és úgy csináltam mintha nem is tudnám miről beszél. Persze Ő tudta, hogy tudom.

Hurrá, haza jöttek!!!

Épp a szokásos teendőimet végeztem, amikor egyszer csak valaki lenyomta a kilincset. Vadul ugatva rohantam, hogy kizavarjam a betolakodót, mikor látom, hogy Gazdiék jöttek!

Hát én majd kibújtam a bőrömből. Össze-vissza ugráltam, forogtam, nyalogattam őket. Mikor már agyon ölelgettek és szeretgettek én akkor sem bírtam leállni. Mindig van a lábamban ez a rugózás ha örülök és akkor csak úgy pattogok mint a gumilabda és le sem lehet lőni!

Annyira örültek nekem, hogy mikor haza érkeztünk ők le is költöztek a galériáról, hogy inkább melettem alszanak. Persze Apa mondogatta, hogy nem bírja odafenn a hőséget éjjel és ezért, de én tudom, hogy csak miattam van az egész, mert már annyira hiányoztam nekik!

Nélkülem mentek

Gazdiék galád módon kijátszottak és mire a lakás körberohangálásával végeztem és kettőt néztem, és már itt is hagytak. Itt ragadtam Anya szüleinél. Hédinél, Zsoltnál és Krisztinél.
Nem mondom, hogy rossz itt, de azért nagyon hiányoznak a Gazdiék.
Persze azért jól elvagyok. Van itt egy erkély, ahol görények is laknak. Őket szeretem nézegetni meg szaglászni, de legtöbbször alszanak és nincs értelme a ketrec előtt ácsorogni. Viszont van sok virág, meg a cserepekben víz amit kíválóan lehet lefetyelni. Meg hát rengeteg legyet, bogarat és egyéb röpködő állatot lehet fogni, ez az egyik kedvenc foglalatosságom, ha éppen nem alszom.
Amúgy meg jófejek, sokat sétálunk, meg játszunk a sünimmel.