Újra hármasban!

VÉGRE!
Ma délután haza jött Gazdi. Annyira de annyira boldog vagyok. Most folyton körülötte sündörgök, ugrabugrálok. Néha megengedi, hogy felugorjak az ölébe. Biztos már én is nagyon hiányoztam neki! Én meg élvezem a helyzetet, bírkózunk és bohóckodunk! Aztán Apa délután játszott ilyen hülye focis videó játékkal én meg mellé bújtam pihenni és a buksimat a lábára hajtottam. Úgy szeretm! Olyan jó, hogy végre itthon van!

Csak csajok

Apa miután felkelt, nemsokára elment ismét, így megint csak Anyával vagyunk itthon kettesben. Csak csajok. Főztünk is. Ő pucolta a zöldségeket, felkockázta a husikat, én meg szorgosan néztem, mit kell feltakarítani a földről. Rendesen megettem azt az egy-egy karika sárgarépát vagy kolbászt, amit jutalmul kaptam, mert jól végeztem a feladatomat. Ez a jó munkamegosztás!

Jófej ez az Anya. Így kényeztet engem és csak miattam főzött gulyást! Bár szerintem nem kellett volna bele az a pár szem kutyatáp, amit még belecsempészett a tálkámba. Jó lett volna az anélkül is.

Mi itt dőzsölünk, szegény Apa meg csak dolgozik. Vajon van mit ennie? Lehet, hogy félre kéne tenni neki egy kis kaját? Majd meglátom, hát ha nem bírom megenni, akkor hagyok neki.

Apa nélkül

Apa már napok óta nincs itthon. Állítólag sokat dolgozik. Na jó, van, hogy haza szalad, de akkor sincs itt sokáig.

Nehezen viselem, nem mintha rossz lenne Anyával kettesben, de hiányzik azért innen egy férfi. Így egyedül kell, hogy őrizzem a házat és kell, hogy vigyázzak Anyára is.

Tegnap este már sírtam is bánatomban, hogy jöjjön már végre haza a Gazdi. Járkáltam a lakásban fel-alá, ácsorogtam az ajtónál, de csak nem jött. Anya meg mindig azt hitte mikor az ajtóhoz rohantam, hogy biztos mégis most fut be Apa. Egyszer még az ajtót is kinyitotta, én meg rohantam volna le a lépcsőházban, hogy elé menjek, hátha már jön... de Ő nem jött, Anya meg visszaparancsolt a lakásba és nem foglalkozott vele többet, hogy én ki akarok menni, vagy, hogy nyüszítek Apa után.

Éjjel egyszer csak csörgött Anya telefonja, hajnali négykor. Ő durcásan vette fel, aztán leszólt nekem a galériáról, hogy igazán szólhattam volna, hogy Apa áll az ajtónál és szeretne bejönni.

"Bocs. Néha én is elszundíthatok úgy, hogy semmire nem riadok fel. Tőlem aztán egy betörő is lehetne! Amúgy sem én tehetek róla, hogy benn felejtetted a kulcsot a zárban..."

Persze amit megláttam imádott Gazdikámat, egy pillanat alatt elmúlt az álmosság, csak ugráltam fel-alá. Legszívesebben reggelig pattogtam volna Apa körül, ha Anya nem bukik hasra bennem (meg Apa is) és nem zavarnak a helyemre!

Kisangyal

Egy kisangyal vagyok a Gazdik szerint!

Valóban, igyekszem nagyon jól viselkedni. Nem csinálok semmi rosszat, szófogadó vagyok!

A póráz nélküli séták után mindig kapok valami kis jutalomfalatot, már ezért is megéri!

Itthon is legtöbbször csak fekszem a kis pamlagomon és alszom vagy rágicsálom a játékomat. Néha teszek egy kört a lakásban, esetleg megállok a szoba közebén és nézem, hogy mit csinálnak éppen gazdiék...

...ha pedig útban vagyok és szólnak rögtön megyek a helyemre.

Egész jó így most az élet! Oda vannak tőlem, hogy milyen kis "cuki", "jólnevelt", "okos" kiskutyi vagyok.

Póráz nélkül közlekedünk

Tegnap Apával elindultunk Kagához. De nem ám akárhogyan! PÓRÁZ NÉLKÜL!

Nagyon szófogadó voltam. Mindenhol megálltam és vártam vagy mentem attól függően Apa mit mondott. Haza is így jöttünk, sőt még utána kétszer sétáltunk estig és minden alkalommal póráz és hám nélkül. Összeakadtunk más kutyusokkal, de nem álltam le velük haverkodni inkább engedelmesen követtem Gazdit. Egyszer még Tomival és Noémival is összetalálkoztunk és én szófogadóan nem rohantam hozzájuk, csak mikor engedélyt kaptam rá. Apa nagyon-nagyon büszke rám! Anya is lesett minket az ablakból és nagyon örült, hogy ilyen ügyes vagyok!

Azért Anya nem mer velem még így közlekedni, meg hát Apa sem örülne neki, mert tudja, hogy Anyára kevésbé hallgatok. Naná! Hiszen Anya mindig csak gügyög nekem, nem nehéz megglágyítani a szívét, és nagyon könnyű kijátszani. Apa viszont egy merő szigor. Vele nem jó packázni mert eddig még mindig én húztam a rövidebbet.