Tegnap Apával elindultunk Kagához. De nem ám akárhogyan! PÓRÁZ NÉLKÜL!
Nagyon szófogadó voltam. Mindenhol megálltam és vártam vagy mentem attól függően Apa mit mondott. Haza is így jöttünk, sőt még utána kétszer sétáltunk estig és minden alkalommal póráz és hám nélkül. Összeakadtunk más kutyusokkal, de nem álltam le velük haverkodni inkább engedelmesen követtem Gazdit. Egyszer még Tomival és Noémival is összetalálkoztunk és én szófogadóan nem rohantam hozzájuk, csak mikor engedélyt kaptam rá. Apa nagyon-nagyon büszke rám! Anya is lesett minket az ablakból és nagyon örült, hogy ilyen ügyes vagyok!
Azért Anya nem mer velem még így közlekedni, meg hát Apa sem örülne neki, mert tudja, hogy Anyára kevésbé hallgatok. Naná! Hiszen Anya mindig csak gügyög nekem, nem nehéz megglágyítani a szívét, és nagyon könnyű kijátszani. Apa viszont egy merő szigor. Vele nem jó packázni mert eddig még mindig én húztam a rövidebbet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése