A dokibácsinál

Gazdiék azt mondták, beteg vagyok.
Én nem tudom mi ez, de soha nem éreztem magam ilyen rosszul.

Reggel a Gazdiék is felébredtek rám, mert hajnaltólfolyamatosan hánytam. Sétálni sem volt nagyon erőm, mikor Gazdi levitt. Aztán Ő elment és itt hagyott minket Anyával. Továbbra is hánytam. Anya próbált itatni, etetni, de semmihez nem volt se kedvem se energiám. Aztán megint mentünk sétálni, de még rohangálni sem volt erőm, hazafelé pedig alig bírtam Anya után kullogni. Aztán Ő egész délelőtt telefonált. Egyszer csak hazajött Apa. Nagyon korán volt, ilyenkor szokott elmenni Anya itthonról és Apa meg mindig csak este jön. Nem is értettem, de nem is nagyon volt energiám bármire is figyelni. Készülődni kezdtek, aztán bebugyoláltak egy nagy puha takaróba és Apa elindult velem, én meg csak feküdtem és szenvedtem. Kocsiba szálltunk. Énmegint egész úton hánytam. Aztán már nem sokra emlékszem.

Mire feleszméltem és magamhoz tértem már a negyedik szurit szúrta belém Józsi doki. Aztán valami undorító trutyit is benyomtak a számba. Végül valamit beleszúrtak a lábamba és rákötöttek mindenféle zsinegeket. Józsi mondta Apának, hogy ez egy vírus ami miatt nagyon kiszáradtam és extra adag infúzióra van szükségem. Nagyon sokáig feküdtemApa ölében, el is aludtam közben.

Aztán haza útonmár kicsit visszatért az erőm. Mikor haza érkeztünk ittam egy kis vizecskét is meg ettem két kekszet és már addigra haza is ért Anya, aminek nagyon örültem. Ugyan nem volt erőm ugrálni, de azért kivonszoltam magam az előszobába és nagyon csóváltam. Aztán jobbnak láttam visszafeküdni a puha ágyikómba és megvárni mígŐ levetkőzik és bejön hozzám megsimogatni. Nem is vártam hiába. Anya berohant és idétlen hangon gügyögni kezdett nekem és agyon puszilgatott meg ölelgetett. A végén még azt is megengedte, hogy a kanapén az ölében feküdjek és simogatta a pocimat meg a buksimat.
Remélem nem leszek már sokáig beteg, mert nagyon fáradt vagyok és elegem van, bár azt nagyon élvezem, hogy így kényeztetnek!