Régen mindig lázba hozott már a zacskó csörgése is, sőt már az amikor kinyitották Gazdiék a szekrényt, mert tudtam, hogy csakis azért nyúlhatnak be oda, hogy kivarázsoljanak nekem valami finomságot!
Persze sosem bírtam magammal és majd földöntöttem mindent és mindenkit, amiért mindig leszídott Anya és büntiből engedelmesen kellett ülnöm és tűrnöm, hogy a lábam elé teszik a kekszetés ott illatozik és hmm, megenném...de csak akkor szabad amikor kimondják a varázsszót "TIÉD". Tudom én, tudom, megtanultam, de ez más, ez csak nasi. Akkor meg minek legyek türelmes???
Most viszont nem vagyok hajlandó megenni. Gazdiék nem értik mi bajom van. Találgatnak csak. Nem tudom mit kell ezt felfújni. Csak nem kell és kész.Amúgy is száraz ésmégfáj a torkom a sok megerőltetéstől.Örüljenek, hogy eszek egy kicsit. Bőven elég volt az a pár kocka sajt most vacsira...ésegyébként is reggel még aAnya rántottájából is kaptam mert olyan nagy és szomorú szemekkel néztem amivel sikerült levennem a lábáról. Persze mondanom sem kell, hogy megint nagyon boldoggá tettem.
Ma már teljesen bezsongtam egy kis labdázásért. Nem hagytam békén Gazdiékat. Már nem aggódnak annyira miattam és nem csak velem foglalkoznak, úgyhogy a hatás kedvéért jó nagyokat morogtam és ugattam is, csak játszanak már végre velem! Nem jártam sok sikerrel. Apa közölte is rögtön, hogy " Na Domino úgy látom neked már nincs semmi bajod!" mire anya kifejtette, hogy szerinte az a baj, hogy " ...csak túlságosan elkényeztettük és két nap alatt hozzá szokott" . Mi az, hogy hozzászoktam? Ez a természetes. Az ember ha van egy kutyája foglalkozzon vele rendesen. Ebbe beletartoznak a finom kaják a rágcsálható cipők és a kanapé használata is!
És nem óhajtok több rossz ízű bogyót! Az sem érdekel, hogy csak jót akarnak nekem, mert ettől majd meggyógyulok. Milyen dolog már, hogy egyszer csak elkapnak kihasználvaazt,hogy még a reggeli álmosság a szememben volt és csak úgy lenyomják a torkomon azt az izét? Gonosz tud lenni Apa.
Persze sosem bírtam magammal és majd földöntöttem mindent és mindenkit, amiért mindig leszídott Anya és büntiből engedelmesen kellett ülnöm és tűrnöm, hogy a lábam elé teszik a kekszetés ott illatozik és hmm, megenném...de csak akkor szabad amikor kimondják a varázsszót "TIÉD". Tudom én, tudom, megtanultam, de ez más, ez csak nasi. Akkor meg minek legyek türelmes???
Most viszont nem vagyok hajlandó megenni. Gazdiék nem értik mi bajom van. Találgatnak csak. Nem tudom mit kell ezt felfújni. Csak nem kell és kész.Amúgy is száraz ésmégfáj a torkom a sok megerőltetéstől.Örüljenek, hogy eszek egy kicsit. Bőven elég volt az a pár kocka sajt most vacsira...ésegyébként is reggel még aAnya rántottájából is kaptam mert olyan nagy és szomorú szemekkel néztem amivel sikerült levennem a lábáról. Persze mondanom sem kell, hogy megint nagyon boldoggá tettem.
Ma már teljesen bezsongtam egy kis labdázásért. Nem hagytam békén Gazdiékat. Már nem aggódnak annyira miattam és nem csak velem foglalkoznak, úgyhogy a hatás kedvéért jó nagyokat morogtam és ugattam is, csak játszanak már végre velem! Nem jártam sok sikerrel. Apa közölte is rögtön, hogy " Na Domino úgy látom neked már nincs semmi bajod!" mire anya kifejtette, hogy szerinte az a baj, hogy " ...csak túlságosan elkényeztettük és két nap alatt hozzá szokott" . Mi az, hogy hozzászoktam? Ez a természetes. Az ember ha van egy kutyája foglalkozzon vele rendesen. Ebbe beletartoznak a finom kaják a rágcsálható cipők és a kanapé használata is!
És nem óhajtok több rossz ízű bogyót! Az sem érdekel, hogy csak jót akarnak nekem, mert ettől majd meggyógyulok. Milyen dolog már, hogy egyszer csak elkapnak kihasználvaazt,hogy még a reggeli álmosság a szememben volt és csak úgy lenyomják a torkomon azt az izét? Gonosz tud lenni Apa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése