Az elmúlt másfél-két hetet igen csak nagy nyugiban töltöttük. Először Apa, majd rövidesen Anya is beteg lett. Mindketten ágynak dőltek, napokig szinte ki sem kászálódtak az ágyból. Persze így én sem tombolhattam önfeledten itthon, mint máskor, amikor enyém az egész lakás. Apa megkövetelte, hogy csend, rend és nyugalom legyen, úgyhogy minden egyes reggel összeakasztottuk a bajszunkat, amikor a csipogós játékaimmal kezdtem zajongani annak örömére, hogy Any is felébredt. Persze mindig én húzom a rövidebbet, úgyhogy a napjaim nagy részében jobbnak láttam, ha én is alvással töltöttem az időt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése