Haza jött Anya!

Apa ma este Anyával együtt jött haza. Hát mégis csak megérkezett!

Agyon ugráltam, úgy örültem neki. Ő is azonnal ledobta a csomagját agyon dögönyözött, simogatott és szeretgetett. Hiányoztam neki!

A mackót is rögtön megmutattam neki. Nem volt elragadtatva tőle, de dobálta egy kicsit nekem.

Új szerzemény

Szereztem magamnak egy új játékot. Egy szép fehér mackót, aminek még mikulás sapkája is van. Bár a sok játéktól mára már nem igazán mondható fehérnek.

Csak sétáltam itthon és nézelődtem mikor egyszer csak megpillantottam a könyvespolc alsó részén. Pont elértem. A múltkor a gyerekek játszottak vele, lehet, hogy ők rakták vissza rossz polcra. A lényeg, hogy megtaláltam és most már az enyém.

Mikor Apa haza érkezett és látta mit találtam, nem szólt egy szót sem. Hallgatás, beleegyezés.

Vittem hát hozzá, hogy dobálja és játszon velem.

Most ez az új kedvencem, még aludni is magammal viszem.

Amúgy ma igazán mozgalmas napom volt. Meglátogatott Kriszti is. Azt hittem, hogy Apa nyitja a kulccsal az ajtót de Kriszti volt. Vadul csóváltam a helyemen lapulva, aztán mikor hívott majd feldöntöttem olyan hévvel rohantam hozzá.

Sétáltunk egy jó nagyot. Neki is megmutattam az új mackómat, ő meg csodálkozott, hogy honnan bányásztam elő anya mackógyüjteményének egy darabját...

Apával

Kettesben vagyunk.
Gondoltam, hogy Anya is majd egyszer csak haza jön, de nem. Eltűnt.
Én jól elvagyok, de Apa nagyon nehezen viseli a dolgot. Egész nap csak szomorkodik, ücsörög egyedül, játszik, és próbál aludni.
Még azt is megengedte egyik este, hogy vele aludjak. Egy pokrócot is terített nekem maga mellé, gyönyörűen megágyazott nekem. Én majd kibújtam a bőrömből örömömben, annyira szeretek Gazdiékkal aludni. Igaz, hogy csak Apa van itt, de nem is hiányzik Anya, mert ő meg csak féltékenykedik mindig amikor én Apához bújok és puszilgatom meg szeretgetem. Anyát olyankor mindig zavarom és szerinte a helyemre kellene zavarnia Apának engem, mert már így is elvagyok kényeztetve. Persze addig mondja a magáét míg neki lesz igaza és Ő bújhat Apához. Mindig neki van igaza. Ezt utálom.
Még szerencse, hogy én itt vagyok Gazdival! Ha Anya így lelépett és így itt hagyta szegény Apát, az a minimum, hogy mellé bújok és megpróbálom megvígasztalni!

Csalódás

Mikor láttam, hogy Apa megágyazott és lefeküdt, én is azonnal felpattantam és odaálltam elé, az ágy mellé. Vártam, hogy én is bebújhassak mellé. Ha Anyáról lenne szó, lazán felugrottam volna az ágyra kérés nélkül, de Apával nem lehet ezt megcsinálni, így hát vártam az engedélyére. Szomorú fejet végtam és csak néztem rá, de mintha teljesen elfelejtette volna, hogy tegnap is együtt aludtunk. Gondoltam ha ott állok, egy idő után majd csak eszébe jut, hogy ezentúl én fogok vele aludni, hiszen Anya elment.

De nem így lett. Egyszer csak hangosan rámszólt. " Lehet vissza menni a helyedre! Attól, hogy Anyád nincs itthon még nincs luxus, nem kell elkényelmesedni..."

Álldogáltam még, hátha mégsem komolyan gondolja a dolgot, de újból rám szólt. " Alvás van, gyerünk a helyedre!

Lepasszolva

Gazdiék lepasszoltak.

Már nem először, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor faképnél hagytak Zsoltéknál. Jellemző rájuk. Gondolnak egyet, engem meg beadnak csak úgy ide, megőrzésre.

Szép lenne ha én is leadhatnám őket amíg én szórakoznék valahol!

Három napot voltam náluk. A napjaim az ilyenkor megszokott módon zajlottak. Agyon voltam kényeztetve és simogatva. Nagyokat sétáltunk, még nagyobbakat aludtam, amikor meg nem, akkor nézelődtem az erkélyen.

Még haragudni sem tudtam Apára, magától beindult a lábaim rugózása és nem tudtam fékezni magam mikor végre megjelent az ajtóban! Annyira de annyira hiányzott, hogy csak össze-visszaugráltam meg rohangáltam örömömben, hogy végre eszébe jutottam és haza mehetek vele! HURRÁ!!!!!!