Gazdiék lepasszoltak.
Már nem először, úgyhogy meg sem lepődtem, amikor faképnél hagytak Zsoltéknál. Jellemző rájuk. Gondolnak egyet, engem meg beadnak csak úgy ide, megőrzésre.
Szép lenne ha én is leadhatnám őket amíg én szórakoznék valahol!
Három napot voltam náluk. A napjaim az ilyenkor megszokott módon zajlottak. Agyon voltam kényeztetve és simogatva. Nagyokat sétáltunk, még nagyobbakat aludtam, amikor meg nem, akkor nézelődtem az erkélyen.
Még haragudni sem tudtam Apára, magától beindult a lábaim rugózása és nem tudtam fékezni magam mikor végre megjelent az ajtóban! Annyira de annyira hiányzott, hogy csak össze-visszaugráltam meg rohangáltam örömömben, hogy végre eszébe jutottam és haza mehetek vele! HURRÁ!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése