Mikor láttam, hogy Apa megágyazott és lefeküdt, én is azonnal felpattantam és odaálltam elé, az ágy mellé. Vártam, hogy én is bebújhassak mellé. Ha Anyáról lenne szó, lazán felugrottam volna az ágyra kérés nélkül, de Apával nem lehet ezt megcsinálni, így hát vártam az engedélyére. Szomorú fejet végtam és csak néztem rá, de mintha teljesen elfelejtette volna, hogy tegnap is együtt aludtunk. Gondoltam ha ott állok, egy idő után majd csak eszébe jut, hogy ezentúl én fogok vele aludni, hiszen Anya elment.
De nem így lett. Egyszer csak hangosan rámszólt. " Lehet vissza menni a helyedre! Attól, hogy Anyád nincs itthon még nincs luxus, nem kell elkényelmesedni..."
Álldogáltam még, hátha mégsem komolyan gondolja a dolgot, de újból rám szólt. " Alvás van, gyerünk a helyedre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése