Apával

Kettesben vagyunk.
Gondoltam, hogy Anya is majd egyszer csak haza jön, de nem. Eltűnt.
Én jól elvagyok, de Apa nagyon nehezen viseli a dolgot. Egész nap csak szomorkodik, ücsörög egyedül, játszik, és próbál aludni.
Még azt is megengedte egyik este, hogy vele aludjak. Egy pokrócot is terített nekem maga mellé, gyönyörűen megágyazott nekem. Én majd kibújtam a bőrömből örömömben, annyira szeretek Gazdiékkal aludni. Igaz, hogy csak Apa van itt, de nem is hiányzik Anya, mert ő meg csak féltékenykedik mindig amikor én Apához bújok és puszilgatom meg szeretgetem. Anyát olyankor mindig zavarom és szerinte a helyemre kellene zavarnia Apának engem, mert már így is elvagyok kényeztetve. Persze addig mondja a magáét míg neki lesz igaza és Ő bújhat Apához. Mindig neki van igaza. Ezt utálom.
Még szerencse, hogy én itt vagyok Gazdival! Ha Anya így lelépett és így itt hagyta szegény Apát, az a minimum, hogy mellé bújok és megpróbálom megvígasztalni!