Babzsák

Anyáék ma reggel egy óriási csomagot hoztak haza. Alig fért be az ajtón. Egy óriási szürke zacskóba volt becsomagolva az a valami. Egy babzsák. Fogalmam sincs mi az a babzsák, de a zacskóját azért megkóstolgattam volna, ha nem dugják el előlem.
Anyáék Krisztinek vették ajándékba a ballagására. (Persze én sosem kapok ajándékot azért mert ballagok, vagy sétálgatok, vagy szaladgálok.)
Féltek, hogy nekem is tetszeni fog és játszani akarok majd vele, ezér megpróbálták jó magasra felpakolni előlem; a szekrény tetejére, a galériára,asztalra, de nem fért fel sehova, így aztán nagy nehezen bepréselték a fürdőszobába és bezárták az ajtót.
Most este aztán kituszkolták a fürdőszobából, mert nem lehetett bemenni tőle. Remek alkalom lett volna, hogy végre megcsodáljam, de nem volt energiám és inkább aludtam tovább. Szörnyen elfáradtam az egész napos semmittevésben. De majd holnap reggel...

Tüzelés

Egyszer már történt ilyen, még nyáron. És most újra. Tüzelek.
Nem jó dolog ez. Folyton mehetnékem van és nyüszítek meg hisztizek Gazdiéknak, ők meg ettől kikészülnek és jól rám szólnak.
Amikor végre leérünk sétálni, akkor sem nagyon foglalkozom azzal, hogy elintézzem a dolgomat, inkább szaglászgatok. Mindig sürgős szaglászhatnékom van. Azt akarom, hogy minden fiú kutya vegyen észre! Ha észrevesznek és odajönnek hozzám, na azt viszont már nem szeretem és dühösen megmondom nekik a magamét. A lány kutyákat meg simán elzavarom a környékről. Most is odajött hozzám egy, kishíjján leharaptam a fejét, jól nekiugortam, mikor Anya nem fogta elég erősen a pórázomat.
Annyi a fontos dolog most a séták alkalmával (szaglászás meg jelölgetés), hogy gyakran mikor haza érkezünk, akkor jövök rá, hogy pisilnem vagy brumiznom kell, mert elfelejtettem. Akkor megint nyüszítek meg mászkálok...
Apa meg megint leszól és helyemre zavar. "Domino most már elég volt! Hagyd abba! Húzzál a helyedre!"

Kutyába se vesznek

Gazdiék ma Kagáéknál voltak Tomi szülinapját ünnepelni . Ők elmentek mulatozni és engem meg itthon hagytak. Gonoszság. Pedig Kagán kívűl a szomszéd két kutya is ott volt.
Sőt MINDENKI ott volt. Csak én nem. Kihagynak engem minden jóból. Tudom, hogy finom falatok voltak, éreztem a szagokat a ruhájukon (pogácsák, sütik, hmmm...) mikor hazajöttek. Legalább hoztak volna egy kis kóstolót!
Most biztos így akarnak helyre tenni. "Nem érdemlem meg, hogy elvigyenek." Ez már megint Apa hülye ötlete. "Hogyan neveljük a kutyánkat?"
Mikor haza érkeztek, nem örültek mikor körbeugráltam őket. Apa levitt sétálni, utána ücsörögtek egy kicsit, majd Apa le is feküdt aludni. Anya a tévét bambulta és még kaját sem kaptam tök sokáig. Szerintem elfelejtette. Tuti. Aztán meg bűntudata volt és mikor nagyon későn végre eszébe jutottam, szinte le se kellett ülnöm rendesen, azonnal megengedte, hogy megegyem.

TERROR

Apa bekeményített. De nagyon.
Ezt úgy sikerült elérnem, hogy ismét bekaksiztam. Jól van na, nem egyszer hanem egymás után két napon is megtörtént. De hát nem tehetek én róla, hogy esett az eső. Esőben meg nem szeretek sétálni úgyhogy valahol muszáj volt elintéznem.
Nem kaptam ki amúgy, Apa csak ordított velem és kirakott az előszobába. Estig ott kellett dekkolnom.
Viszont az eset óta Apa nem olyan mint szokott lenni. Állandóan csak veszekszik velem, mindig a helyemre zavar. Anya meg hagyja.
Azt mondta Apa, hogy el van szállva az agyam, nem fogadok szót, úgyhogy most majd megtudom mi a rendszer.

Nem tetszik ez a rendszer.

Kirándultunk

Ma Gazdiékkal és Tomival elmentünk kirándulni.
Annyit rohangáltam, hogy semmihez nincs már energiám...kivéve ha az a valami az evés (isteni illatokat érzek, Anya főz) vagy az alvás.

Odafelé a Hármashatár-hegyhez, találtam egy hatalmas botot. Majdnem akkora volt mint én! Apa mindig eldobta jó messzire, én meg rohanhattam érte. Már levegőt is alig kaptam, de kiköveteltem, hogy újra és újra elhajítsa, én meg loholhassak utána, mert ennél nincs is jobb móka! Aztán később, mikor kiértünk az erdőből Anya elővette a labdámat és azzal játszottunk a réten, Apával meg Tomival.

Anya hozott nekem vizet is egy kutya kulacsban, amit együtt vettünk nekem.
Hát kár volt érte pénzt kiadni, mert azon túl, hogy szétáztatta Gazdiék egész táskáját, nekem sem volt szimpatikus, hogy abból a műanyak izéből lefetyeljek. Inkább ittam az erdőben pocsolyákból, az amúgy is finomabb mint a közönséges otthoni víz. Anya boldog volt.


Haza úton az erdő közepén elhagytam a labdámat. De csak azért, mert találtam egy sokkal szebbet. Narancssárga pattogós labda volt és még villogott is. Sosem láttam még ilyen gyönyörűséget! Gondoltam inkább ezt viszem haza. Gazdiéknak is tetszett, de morgolódtak, hogy hol felejtettem a sajátomat.
Hosszas keresgélés után Tomi megtalálta, úgyhogy Apa gyorsan el is tette.

Mikor a hegy tetején újra házak közé értünk, Apa pórázra kötött az autók miatt. Én meg annyira bambultam, hogy közben kiejtettem a számból a narancsszínű csoda-labdámat ami szélsebesen gurult és pattogott vissza a völgybe. Senki se tudta megállítani, újra elveszett. Eddig tartott.
Apa azt mondta, hogy majd biztos egy másik kutyus örül neki mikor megtalálja.

(Igen, jobb oldalon én repülök Apáék felé a fürtös gyöngyikék fölött.)