Esik a hóóóó!

Újra esik a hó! Ez a hideg, vizes, fehér puha izé, aminek még íze sincs. De nem baj, én azért előszeretettel nyalogatom. Ugrálok benne, lehet nagyokat sprintelni és farolgatni és jól belesüpped a lábam. Imádom.

Anya rugdosta nekem a havat, meg dobálta nekem. Én kitartóan, még ástam is a hóban mindenfelé, kerestem ami leesett de soha nem találtam meg, így aztán ugráltam a lábai előtt, hogy dobjon újra és újra! Nagyon jót játszottunk így! Közben folyamatosan szakadt és most is szakad a hó. Anya fekete kabátja már úgy nézett ki a végén, mintha nem is ő lenne, hanem egy hóember! Fáztunk is már, úgyhogy haza jöttünk.

Ettől a havazástól úgy tele lettem energiával, hogy itthon is nekiálltam kergetőzni a játékommal, Anya nagy örömére, ami abban nyilvánult meg, hogy záros időn belül elkobozta imádott Szörnyikémet.

De sebaj, mert helyette olyan zöldséges bablevest rittyentett a tálkámba, hogy mindent elnéztem neki!!!!

Adveni koszorú készítés

Anya koszorúkat készített ma.

Egy hatalmas lepedőt terített le a földre. Tetszett nagyon, onnantól kezdve csak azon akartam mászkálni és játszani, de persze elzavart és helyette mindenfélével tele pakolta. Beterítette az egész szobát a cuccaival.

Aztán meghúztam magam és így nem zavart a helyemre, hanem hagyta, hogy mellette heverésszek és nézelődjek. Jól van azért időnként én is megszaglásztam a dolgokat és igyekeztem magam hasznossá tenni. Egy gyertyát meg is nyalogattam, de nem ízlett. Ami ízlett volna, az a pár szem fenyőtüske volt, amit előszeretettel kezdtem el csócsálni, de a gonosz Házisárkány kioperálta a számból és olyan szövegett levágott nekem, hogy többet még megszagolni sem mertem.

De azért jól elvoltunk. Időnként Apa is megnézte, hogy haladunk mi lányok, de ő inkább csak nézelődött és nem tette magát annyira hasznossá mint Én.

A vendég lábai között

Vendég járt ma nálunk. Anyáék barátja Attila, akivel a múltkor a Várban sétáltunk. Csak most nem mentünk sehova, mert elég rossz idő volt. Apáék iszogattak, Anya tett-vett, én meg kényelembe helyeztem magamat.

Attilla lábai közé, akit cseppet sem zavart a dolog. Szeretem a pasikat! Anyához sosem bújok így, csak Apához, vagy bárki férfi emberhez. Anya sérelmezi is ezt néha napján és néha egészen féltékeny Apára.

Kutya bajom

Apa szorgosan ápolgatta még ma is a szememet, de igazából már semmi szükség rá. Hamar helyre jöttem. Persze tudom, hogy ezt Nekik köszönhetem. Ha valami bajom van, mindig ott vannak velem és segítenek. Szóval feszengtem és kiakartam ugrani Apa öléből, hagyjon már végre békén, minek borogatni és kenegetni mikor már kutya bajom sincs, de miután rám szólt, nyugton maradtam. Tudom, jót akarnak!

Fél szemmel

Anya ébredés után látta, hogy baj van a szemecskémmel.

Nem tudtam kinyitni.

Hívta azonnal Apát, aki hívta azonnal Józsit. Aztán abban maradtak, hogy ha nem javul a szemem akkor bizony ki kell menni hozzá, hogy megvizsgáljon.

Anya egész délelőtt kamillával kenegette a szemem. Én meg kihasználtam a helyzetemet és bújtam hozzá, hagytam, hogy kényeztessen. Nem kellett nagyon rájátszanom a dolgokra, alapból sanyarul néztem ki a szemem miatt, elég volt kicsit hátracsapnom a füleimet.

Délután Kriszti átvitt magukhoz, hogy ne legyek egyedül és ő is folyamatosan kamillázta a szememet.

Most este meg Apa vett megint kezelésbe. Már sokkal jobb. Holnap reggel majd kiderül, hogy kell-e menni dokihoz. Remélem nem.