Apa szorgosan ápolgatta még ma is a szememet, de igazából már semmi szükség rá. Hamar helyre jöttem. Persze tudom, hogy ezt Nekik köszönhetem. Ha valami bajom van, mindig ott vannak velem és segítenek. Szóval feszengtem és kiakartam ugrani Apa öléből, hagyjon már végre békén, minek borogatni és kenegetni mikor már kutya bajom sincs, de miután rám szólt, nyugton maradtam. Tudom, jót akarnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése