Esetem a jégfrizbivel és a hordóval

Hajnali ébresztő

Ma kivételesen hajnalban keltem. Még Apánál is előbb. Csak úgy kipattantak a szemeim! Éreztem tele vagyok energiával és szuper volt a kedvem. Neki álltam össze-vissza hempergőzni a helyemen. Addig-addig élveztem a dolgot, hogy a végén még Apát is felébresztettem az nagy dörgölőzéssel és hentergéssel. Szegény álmosan nézte az órát, hogy kell-e már kelnie, vagy aludhat-e még egy kicsit. Csak, hogy én azonnal észre vettem ám a mozgolódást a galérián, nyomban felpattantam és úgy megráztam magamat, hogy Apának a maradék álmosság is kiment a szeméből. Csak csoda volt, hogy Anya nem ébredt fel rám.

Tavasz a télben

Lassan jön a tavasz. Igazán szép idő volt tegnap, így hát páran kimentünk a kertbe Kismarosra. Jöttek Gazdiék, Anya szülei és nagypapája, na meg persze Luna. Jól bezsúfolódtunk a kocsiba. Nem volt ínyemre a dolog, egész úton nyávogtam és nyüszítettem, hogy végre érjünk már oda és kiszálhassak.

A kertek még havasak voltak,csak néhol kezdett olvadni, a sok rohangászásban tiszta vizesek lettünk Lunával.

Leginkább én futkorásztam, ő meg csak jött utánam, próbálkozott játszani velem, de nem sok sikerrel. Nem szeretem a játékokat odaadni senkinek, amit én találtam, inkább egyedül szórakozom és mindenkit elzavarok. De ha ő talált valamit, arra meg nagyon fájt a fogam. Így például mindig az a bot kellett ami épp nála volt. Hiába dobott Anya egyet nekem, egyet neki, mert amint láttam, hogy neki is lesz egy, ott hagytam csapot papot és csak az érdekelt.

Találtam egy frizbit is, csak ez jégből volt. Próbáltam játszani vele, de nem tudtam felemelni. Apa többször rám is szólt, mert nem hallgattam rá, hogy " ...az megfagyott szappanos víz, ne nyalogasd, ne rágicsáld!". Még ugattam is (megállás nélkül), hogy dobják már el végre! Aztán Nagypapi széttörte az egészet, hogy Lunával se veszekedjünk rajta.

Találtam egy hordót is, próbáltam onnan is kihalászni a benne lévő jeget, de a végén én jártam pórul,mert Apa felemelte az egészet és én meg kuksolhattam az alján. Utána nyugton maradtam egy ideig, nehogy mégegyszer eszébe jusson Apának ilyet csinálni!

Hiába törülgettek ki minket a nagy latyakból, nem lettünk teljesen szárazak így aztán jó volt végre melegedni az autóban. Nem nyávogtam, nem mocorogtam, nyugton maradtam, Gazdiék pedig örülhettek.

Focipályán

Mostanában gyakran a focipályára megyünk ki sétálni. Ott Lunát is elmeri engedni Kriszti és én is végre enyhíthetek a kilóméterhiányomon anélkül, hogy más kutyákkal találkoznánk (ennek Gazdiék a tüzelésem miatt külön örülnek).

Még nem vagyunk túl jóban. Luna állandóan játszani akar velem, én viszont jobban szeretem a saját utamat járni. Nem elég, hogy nem érzem magam túl fényesen emiatt a fránya tüzelés miatt, de még egy kölyök hülyeségeit is el kell viselnem??? Hát leginkább jól leugatom és megmorgom, bár nem sok sikerrel, mert ugyanúgy játszana velem tovább, nem ijed meg tőlem. Össze-vissza ugrál, emelgeti a lábait, nem is emelgeti pofozgat csupa szeretetből... tök lüke!

Azt meg igazán sérelmezem, hogy Gazdiék engedték, hogy játszon a labdámmal. Alig tudtam tőle visszaszerezni!

Babzsákolásom rövid története

Most már nem csak Krisztinek, hanem Anyának is van egy óriási babzsákja itthon. Apától kapta karácsonyra. Nagyon vigyáz is rá, még azt sem engedi, hogy a két lábamat rátegyem. Ha odamegyek hízelegni, mindig elzavar. Utálja, hogy az egész lakás tiszta szőr miattam és reménykedik, hogy a babzsák tiszta marad.

Mikor Krisztinél voltunk fura szagok voltak a babzsákján. Még egy pokróccal is le volt takarva. A hülye is látta, hogy ott bizony kutya aludt. Fel is ugrottam, hogy jobban szemügyre vegyem a dolgot. Rájöttem, hogy Anya mért félti tőlem az ő kis foteljét. Igazán kényelmes, még jobb mint a kanapé és nyilvánvaló, hogy csak magának akarja. Lunának ilyen kényelmes helye van, énmeg még csak ki sem próbálhattam???

Hát ezt nem hagyhattam annyiban. Attól kezdve én is elkezdtem használni. Amint kitették a lábukat a lakásból, én már kényelembe is helyeztem magamat. Persze Gazdiék kiszúrták a dolgot, de nem tudtak mit csinálni velem, úgyhogy így került itthon is egy pléd a babzsákra.

Így ment ez mostanáig. Mert nemrég Anyáék leköltöztek pár nap erejéig a kanapéra. Az ott lakó két plüss vadászgörényt pedig száműzték a babzsákra. Most, hogy ők elfoglalták a kényelmes helyemet, nekem esélyem se maradt, hogy befészkeljem magam melléjük. Anya amúgy is megtiltotta, hogy egy ujjal is hozzáérjek az ő kis görénykéihez. Így hát mostanában marad a kanapé...