Gazdiékhoz este vendégek jöttek. (Svédországból Edit és Kim, Kanadából pedig Csabi.)
Anya készült is. Gulyás levest főzött és meggyes piskótát sütött.
Vacsira én is gulyás kaptam. Nagyon fincsi volt. Viszont megfeledkeztek róla, hogy én is kapjak egy kis édességet. De elképzelhető, hogy szánt szándékkal nem adott Gazdi...
Nem aggódtam sokáig, mert hamarosan mindannyian elmentek egy kis esti sétára.
A sütit meg ott felejtették az asztalon és a székekről is megfeledkeztek. Ott hagyták mindet az asztal körül.
Én meg gondoltam, hogy itt a remek alkalom, hogy kiszolgáljam magamat. Nem is tartott sokáig, máris az asztalon ácsorogtam, lábaim előtt pedig ott hevert az ínycsiklandozó finomság. Csak úgy habzsoltam a pitét.
Igyekeztem úgy csinálni, hogy ne legyen szembetűnő a hiány, így nem oldalról haladtam, hanem csak a sütemény felső rétegét zabáltam le. Elsőre, messziről észre sem vette Anya mikor hazaért. Utána meg ott vacilált, hogy ki volt az a hülye aki nem szeletben vágta a sütit, hanem a tetejéből csipkedett. Profi voltam.
Aztán később, mikor rájött, hogy én vagyok a ludas, nagyon pipa lett. Dühösen vágta be a sütemény maradékját a kukába. Apa mondta is neki, hogy felesleges kidobni, mert majd én megeszem, de Anya erről hallani sem akart. " Micsodaaaa??? Hogy ezek után még süteményt adjak neki??? Jó, hogy meg nem dícsérjük! Amúgy is kövér, és egyébként sincs semmi szükség rá, hogy édességgel etessük a kutyát!"
Kár. Pedig én szívesen megettem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése