Az első nagy változás, hogy hideg van. Na jó, nincs hideg, de nincs meleg sem. Ez pedig azzal jár, hogy Gazdiék beszüntették a lenti kanapén való alvást és visszaköltöztek a galériára. Sajnos oda nem tudok felmászni, így már nem bújkálhatok a gazdiszagú ágyneműkben. Ennek szerintem Anya örül a legjobban. Ugyanis eddig minden reggel gondosan leterítette az ágyat ágytakaróval (és még miattam a szélét is jól begyűrte), de hiába, mert mire hazaérkeztek nekem sikerült az egészet széttúrnom és minimum a párnákat előhalászni...
A másik változás a séta.
Régen úgy alakult nálunk egy nap, hogy Apa hajnalba levitt sétálni, mielőtt indult a munkába. Utána Anya is levitt még délelőtt, munkábamenetel előtt és legközelebb csak kora este mentünk, mikor Apa haza érkezett.
Nyáron aztán Apa nem velem töltötte az idejét hajnalonta, mert Anya nem dolgozott és ráért, így aztán volt ideje neki, hogy többet foglalkozzon velem. Jó sokáig aludtunk minden nap, és 10-nél előbb nem igen mentünk sehova, persze a séták száma is megnőtt és az időtartama is.
Most viszont elkezdődött a tanítás, Anya újra dolgozik. Már pár napja próbálnak visszaszoktatni a hajnali sétára de nem sok sikerrel. Eddig felkelni sem keltem, hiába szólongatott Gazdi. Tegnap már kikászálódtam valahogy az ágyikómból, de csak álltam a szoba közepén mikor Apa szólt, és nem voltam hajlandó egy lépést sem tenni, így megúsztam a dolgot és mehettem vissza alukálni.
Ma viszont már kegyetlenebb volt. Nem elég, hogy kirángatott a helyemről hajnalok hajnalán, de még le is ráncigált a parkba!!! Nem is voltam hajlandó semmire. Csak álltam odalenn egy helyben és pislogtam rá az álmos szemeimmel. Apa meg szokásosan morcoskodott, hogy ilyen felesleges körökkel telik az ideje mikor sietnie kellene. Amint felértünk, egyből mentem is vissza a párnikómra aludni.
Anya 9 előtt kelt. Én abba a minutumba kiugrottam az ágyból és körbeugráltam. Már nem vagyok fáradt. Vittem is neki a játékaimat, meg a lába mellé ültem jelezve, hogy készen állok a sétára, vagy bármi egyébre. Anya meg a helyemre zavart morcosan, hogy csak később megyünk le mert reggel nem kellett csinálnom semmit, úgyhogy akkor igazán tudok most még várni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése