Anya szégyenkezett miattam

Anyát totálisan leégettem mindenki előtt.

Szerinte.

Azzal kezdődött, hogy az esti sétánál hűn szeretett Gazdim kitalálta, hogy megint üljek le és várjak. Én sokkal inkább mentem volna már, nem volt kedvem az Ő engedélyére várni, ezért aztán inkább elszaladtam Anya elől. Ő meg utánam. Noémi és Pumi nevetve néztek minket, de Anya folyamatosan dohogott és veszekedett. Mikor már vagy ötször eljátszottam vele ugyanezt, megsajnáltam szegényt és engedelmeskedtem, hadd örüljön!

Jó sokat játszottam a többi pajtással. Van egy Vadász nevű kutyus, akivel nagyon jót lehet kergetőzni, mert majdnem olyan gyorsan fut mint én!

Volt ott valakinek egy sípolós játéka is amit dobáltak nekünk.

Aztán Anya egyszer csak szólt, hogy most már megyünk, mert futni szeretne és lassan indulnánk haza is. Hát, én úgy döntöttem, hogy maradok. Ő menjen csak ha akar, de én inkább játszom a többiekkel.

Ebből nagy veszekedés lett. Anya szólongatott. Én rá se hederítettem. Aztán dühös lett és már mérgesen kiabált, de a játék sokkal vonzóbb volt, mint sem, hogy Vele menjek.

Aztán Ő elkezdett kergetni és mikor elkapott elindultunk a másik irányba. De amint lehetőségem volt már szaladtam is vissza. Mégis mit képzel, hogy csak úgy gondol egyet és ott hagyjuk a többieket mert futni szeretne és utána haza indulni?

Hát ezt a nagy veszekedést és kergetőzést is jó párszor eljátszottam Vele.

Rajtam mindenki nevetett, hogy milyen vagány és aranyos vagyok, Anyát meg mindenki csak úgy bámulta, hogy, hogy lehet ilyen szerencsétlen, hogy még egy ilyen kiskutyust sem tud megfegyelmezni.

Végül pórul jártam. A Vár közepén Anya a póráz végére kötött és hazáig halgathattam a szokásos szövegét, hogy milyen rossz vagyok már megint, és ha nem viselkedek ki fog tenni otthonról...