"Vársz, maradsz!"

Már tudom mit jelent ha a Gazdik ezt mondják. Ott kell maradnom ahol vagyok. Nem tudom mért jó ez nekik, de ott maradok...
...feltéve, hogy nincs valami ami sokkal jobban érdekelne.

Pééldául a séta! Mikor felérünk a Várkertbe vagy a Tabánba és Anya vagy Apa leveszik rólam a pórázt, már mindig majd kiugrok a bőrömből és alig várom, hogy szaladgálhassak végre. De nem lehet, mert Ezek egyszer csak közlik velem, hogy "VÁRSZ" és elvárják, hogy nyugton, egy helyben maradjak. Alig bírom kivárni míg végre azt mondják " futás!" vagy " gyerünk, mehetsz!".

Az új hobbijuk, hogy nagyon-nagyon megváratnak. Leültetnek az útra, közlik, hogy maradok és Ők meg elindulnak nélkülem. Közben folyamatosan vissza-vissza szólnak nekem, nehogy elfelejtsek a fenekemen maradni és várni. Persze én frászban vagyok, nehogy ott felejtsenek ezért gyakran nem bírok magammal és utánuk szaladok, amiért jól leszídnak és kezdődik előről az egész.

Ha viszont türelmes vagyok (bevallom ez elég ritkán fordul elő) akkor egyszer csak megállnak és messziről kiabálnak nekem, hogy "Gyere Kiskutyám!". Akkor rohanok mint az őrült és a nyakukba ugrálok, és össze-vissza nyalogatom Őket, amiért mindig megdícsérnek.