Kerteltünk

Tegnap kora reggel Gazdiékkal kimentünk a Kismarosra a kertbe! Jöttek velünk Anya szülei is. Pontosabban mi mentünk velük.
Az autókázást annyira nem élveztem, mert nyugton kellett ülnöm Anya lábainál, meg onnan nem láttam Apát sem.
Az idő szuper volt, kíválóan alkalmas a futkározáshoz és a játékhoz.

Anya és Hédi takarították a házat. Úgy csináltak mintha sok dolguk lenne. Ide-oda tologattak mindent, meg egy csomó kacatot pakoltak ki a házból, aztán meg vissza. Közben rám se hederítettek. Amikor mégis, akkor sem voltak valami kedvesek velem. Folyton veszekedtek és kizavartak amikor bevittem megmutatni amiket találtam (tobozokat, botokat...).

Mi meg főztünk.
Én ellenőriznem az illatokat, hogy jól halad-e az ebéd, meg, hogy nem-e ejtettek-e le egy-egy darab kolbászt vagy szalonnát, nehogy még kárba vesszen! Ezért rengeteget kellett a tűz körül mászkálnom és szaglásznom.
(De nem hiába, mert fennséges volt az ebéd! Egy nagy tállal be is faltam belőle.)
Bográcsolás közben Apát és Zsoltot szórakoztattam. Nagyon élvezték, hogy újra és újra eldobhatták nekem a labdát vagy a frizbit miután kikönyörögték, hogy vigyem oda nekik. Már alig győztem a rohangálást úgy kifáradtam.
Amikor meg ők unták meg a játékot, akkor én addig ugattam, míg meg nem unták és mégis velem játszottak.

Estére már alig bírtam nyitvatartani a szemem, Apa szerint jól be is pirosodott.