Anya mindenféle finom kutya csemegével tömte meg az új játékomat. A réseket tele dugta velük én meg kínlódhatok, hogy ki tudjam szedni. Gazdiék szerint ez jó, mert addig sem a lakást szedem szét amíg nincsennek itthon. Hát igazuk is van mert nagyon meg kell dolgozni egy-egy finom falatért nincs nagyon időm semmi egyébre. Rágcsálom, bedugom a nyelvem, taktikázok, ügyeskedek, de legtöbbször nem akarnak kijönni. Sajnos.
Bár már volt, hogy sikerrel jártam, úgyhogy nem adom fel.
Persze azért néha pihennem is kell, amire ott van a kanapé... de össze lehet ám kötni a kellemeset a hasznossal és a kanapén ügyködni a játékommal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése