Hosszú hétvége

Az elmúlt pár nap remekül telt. Anyáék három napja itthon vannak velem és így több idő jut a játékra és a sétára.

Szombaton este voltunk Anya szüleinél. Nagyon szeretek ott lenni. Mikor megérkeztünk Anya leakarta tisztítani a vizes lábaimat, de én nem akartam, mert sokkal inkább rohantam volna már mindenkit üdvözölni. Annyit kapálóztam, hogy Anya alig bírt velem és csak nagy veszekedések közepette segítséggel sikerült neki szárazra törölgetnie engem. Mindenki nagyon örült nekem, de én mégjobban nekik. Imádom, hogy mindig kényeztetnek! Felugrok az ölükbe és agyon dögönyöznek meg simogatnak. Persze a Gazdik ennek nem örülnek.
Kriszti meg a Anya palacsintát is sütöttek amiből szerencsére nekem is jutott. Bár azért nem vitték túlzásba...ők egész este palacsintát zabáltak, nekem meg csak kettőt adtak.

Ma is itthon vagyunk, pedig ilyenkor hétfőn a Gazdik mindig dolgozni szoktak.

Korán reggel megint Anya szüleihez mentünk, de épp csak beköszöntünk és már mentünk is ki a Várba.
Amúgy majdnem végig póráz nélkül mentünk. Sehol nem voltak autók, se buszok mint máskor. Én előre akartam szaladni örömömben, de Apa így sem engedett. Folyamatosan veszekedett, hogy "Domino lábhoz! Gyere ide! Mit mondtam? Nem értetted meg?", Anya meg csak helyeselt.

A Várban nagyot játszottunk Apával amíg Anya futott pár kört. Aztán még együtt sétáltunk kicsit. Találtam egy gubacsot amit mindig elrúgtak nekem, én meg utána szaladtam, visszavittem és a lábuk elé tettem. Aztán a gubacs egyszer csak begurult egy fém rácsokkal lefedett nagy sötét lyukba. Ott szaglásztam, meg kukucskáltam de olyan sötét és mély volt, hogy semmit nem láttam és még a gubacs szagát sem éreztem. Anyáék meg csak nevettek rajtam, hogy képes vagyok órákig ott ácsorogni és keresgélni egy kanálisnál. Kanális? Hát, nem tudom mi az, de azt tudom, hogy valami nagyon rossz dolog, ha elnyeli egy kiskutya gubacsát, hogy ne tudjon játszani. Nem szeretem a kanálisokat.