Nagyon-nagyon rossz.
Bekaksiztam. Ráadásul kétszer is.
Apával sétáltunk hajnalban de nekem nem kellett csinálnom semmit. Bezzeg nem sokkal később már igen. Anya készülődött reggel. Tudom, hogy ilyenkor Ő is levisz mielőtt elmegy otthonról, de már nem bírtam. Oda kaksiztam a szoba közepére mikor nem vette észre. Mikor meglátta, teljesen kikészült. Összevissza ordítozott, hogy milyen csúnya dolgot műveltem, meg, hogy elege van és ha nem viselkedek norálisan ki rak itthonról. Jól van na, nem éppen a legjobb helyet választottam, de hát a szükség...
Anya csak mégjobban kiborult, mikor ezek után sétáláskor én csak nézelődtem. Elkezdett papolni, hogy ha ezek után bepisilek otthon akkor ki fog nyúvasztani Ő is és Apa is. Na jó. Megerőltettem magam, hogy örüljön.
Este Apa vitt le. Nem tehetek róla de megint nem kellett se pisilnem se semmi. Csak megint később mikor haza értünk.
Szerencsére épp ott volt nálunk Kriszti (Anya testvére) és a nagy beszélgetés közben nem vették észre, hogy ismét könnyítettem magamon. Mikor vacsora közben (hát nem éppen a legjobbkor) észevették Anya megint totál kiakadt és elkezdett sipítozni. Apa takarított. Közben én lapultam a helyemen. Következett a lelki terror. Tudom, rossz kutya vagyok, egy undorító büdös disznó, gusztustalan amit művelek, ez a hála a sok szeretetért és törődésért és amúgy is FÚÚÚÚJ!!!
Közben hallottam, ahogy arról beszéltek, hogy ez biztos azért fordult elő mert a betegségem után most kezd visszaállni a szervezetem a megszokott kerékvágásba, mert hiszen enni is csak két napja eszem normális mennyiségeket...blabla...
Nekem mindegy mit gondolnak, a lényeg, hogy ezt MEGÚSZTAM és nem raktak ki még otthonról (mert ezzel fenyegetőznek állandóan).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése