Anyával és Pumiékkal voltunk a Fresnapfban. Annyi játék volt ott, hogy csak ámultam. Egy egész sor tele játékkal; labdák, kötelek, frizbik, gumicsirkék és egyéb sípolós csodák, játék csontok, plüss játékok... a menyországban éreztem magam. Alig bírtam magammal.
Anyáék válogattak én meg ugráltam örömömben, jelezve az épp aktuális csodánál, hogy " Igen Anya, ez tetszik!!! Lécccci vigyük haza! ". Tudtam, hogy én csak jól járhatok, mert minimum egy nagy zacskó tápot úgyis veszünk (így is lett). Tudtam, hogy kifogyott, láttam amikor Anya kidobta a kukába az üres zacskót. Sajnos nem tudtam kiguberálni, lehetetlen ebből a trükkös szemetesből.
Mikor haza értünk Anya elővette a játékokat. Kaptam egy kötelet és egy sárga sípolós gumikacsát! Pont ilyenre vágytam! Annyira örültem neki, hogy még aludni is magammal vittem.Pihenés után nekiálltam megvizsgálni. Pár perc alatt sikerült lerágnom a csőrét, de arra nem jöttem rá, hogy, hogyan kell sípoltatni. Anya mikor észrevette elkezdett sipítozni.
"Domino, mit csináltál? Te máris tönkretetted az új játékodat? Úgy miszlikbe aprítottad a csőrét, hogy már sípolni sem tud!" És azzal a lendülettel a kukába hajította az új barátomat. Gonosz Anya. Apa meg csak röhögött.
Most maradt az új kötelem. Bár annyira nem újdonság, mert már volt ilyenem, csak az is a szemetesben végezte. Dolgozom rajta, hogy most ezt is sikerüljön kibogozni vagy lerágni a csomót a végéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése