Ismét az állatorvosnál

Ma elmentünk Csillaghegyre az állatorvoshoz. Anya vacilált, hogy kipróbáljuk-e az új rendelőt ami itt nyílt egy saroknyira mellettünk, de inkább biztosra akart menni és így végig kellett buszozni az egész városon. Minden átszállásnál és buszra várásnál húztam az időt, meglocsoltam a virágokat és nagy dolgomat is elintéztem, hátha Gazdi mégis meggondolja magát és visszafordulunk. De sajnos ragaszkodott hozzá, hogy Józsihoz menjünk.

A várakozóban volt egy óriási kutya. Nem tudom mit adhatnak neki enni, de az biztos, hogy én még soha életemben nem láttam ekkora állatot. Anyának is legalább a derekáig ért. Szeretett volna játszani velem és ezért folyaqmatosan nyüszített, de mikor közel jött mindig inamba szállt a bátorság és inkább visszamenekültem Anya lábaihoz. Még elszórakoztam volna vele egy darabig, de sajnos be hívtak minket.

Ami ott következett az maga volt a BORZALOM. Anya feltett egy magas hideg asztalra. Le se mertem róla ugrani, pedig legszívesebben futottam volna onnan messzire, mert legutóbb is jól megkínoztak mikor beteg voltam. Anya folyton dumált nekem, hogy " Nyugodj már meg Domino, nem kell félni, nincs semmi baj!". Hát hülyének néz engem??? Még, hogy nincs semmi baj? Mindegy, azért mégiscsak hozzá bújtam.

Egyszer csak bejött Józsi. Anya elmesélte neki, hogy vagy tíz kullancsom volt. Emiatt külön vizsgálatokat kellett csinálni. Azonnal megakarták tudni, hogy tutira nincs-e lázam, úgyhogy valami hideg izét dugtak a hátsómba. Próbáltam menekülni, de úgy lefogtak, hogy moccanni sem tudtam. Aztán egy néni kivett Anya kezei közül és elvitt egy hátsó szobába. Biztos azért vitt olyan messzire, hogy Gazdi se hallja, hogy vonyítok miközben kínoznak. Beleszúrtak egy tűt a lábamba és vért vettek. Ezek után kaptam egy szörnyen csípős szurit. Azt hittem beleőrülök annyira rossz volt.

Aztán visszamehettem Anyához, de még mindig nem hagytak békén. Valami idióta nyakörvet kaptam a kullancsok és bolhák ellen és egy nagyon büdös izével is befújtak. Próbáltam ledörgölni magamról, de hiába hemperegtem nem jártam sikerrel.

Anya jó sokáig beszélt még a dokibácsival és még kapott mindenféle gyógyszert meg trutyikat is amiket rám kell majd kennie (amit úgysem fogok hagyni).

Amint kiléptünk már sprinteltem volna. Mindegy hova, csak onnan el, jó messzire. Persze Anya nem hagyta, hogy össze-vissza rohangáljak, úgyhogy hazáig kultúráltan kellett viselkednem.