Anya ma bicajjal ment el itthonról dolgozni.
Mikor este sétálni mentünk Apával nagyon sasoltam mindenfelé, néztem a két kerekű járgányokat, hogy hátha az egyikkel végre imádott Gazdikám jön majd. A fiúkra rá se hederítettem, de a biciklis lányokhoz rögtön odaszaladtam. Le is kellett lassítaniuk, mert olyan hevesen ugráltam őket körül. Mindenki jól megmosolygott, Apa meg nem győzött elnézést kérni a a kerge kutyája miatt. Sajnos végül mindig csalódnom kellett, mert közelről már egyik bicikli sem volt ismerős és nem is Anya ült rajtuk.
Ő csak később jött haza, addigra mi már rég haza érkeztünk.
Apa nagyon csodálkozott, hogy így emlékeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése