Normafa

Utoljára talán akkor voltunk itt sétálni amikor még nagyon pici voltam. Akkor Gazdiék el sem engedtek, végig pórázon voltam és még a széltől is óvtak. Minden felénk közeledő nagyobb kutyától megijedtek és azonnal felkaptak, amiért én igazán hálás voltam.

Most a buszról leszállva rögtön szabadon engedtek. Már az út legelején találtam magamnak egy óriási botot. Majdnem akkora volt mint én. Nem is volt könnyű rohangászni vele. Apa nem díjazta mikor már sokadszorra kezdtem nagy ugatásba csak, hogy elhajítsa nekem végre. Biztos jó izomláza lesz szegénynek! :)

Bementünk az erdőbe is ahol jó nagyot gyalogoltunk. Pontosabban ők gyalogoltak, én meg rohangásztam. Találtunk egy nagyon meredek domboldalt. Anyáék nagy nehezen felkapaszkodtak és onnan dobálták lefele a lasztimat. Reménykedtek, hogy így majd sikerül kifárasztaniuk.

Majd lesznek képek is (ha Gazdi végre veszi a fáradságot és tesz valamit ez ügyben)!