Megint csak úgy itt hagytak. Se puszi, se pá, nélkülem mentek haza. Amúgy sejtettem, hogy engem már megint kölcsönadni készülnek, mert előtte otthon Anya tele tömte a dolgaimmal az egyik táskáját és úgy indultunk el otthonról.
Az estét Petinél és Jucinál töltöttem, vasárnap reggel pedig csatlakoztunk Hédihez és Nagypapihoz és kiautóztunk a kertbe.
Ennek nagyon örültem, mert nagyon szeretek ott játszani, de sajnos már rég voltunk kinn Gazdiékkal.
Egész nap rohangáltam, labdáztam és frizbiztem, bár időnként a labdám bele esett egy nagy gödörbe ami telis tele volt vízzel. Olyankor csak ácsorogtam és reménykedtem, hogy valaki majd kiveszi nekem, mert én be nem mászok oda! Persze hamar észre vették és már messziről elkezdtek nekem kiabálni, hogy várjak (nem tudom, ezek azt gondolták, hogy fejest akartam ugrani a vízbe?) és már szaladtak is, hogy kihalásszák a lasztimat. Ma is rekord mennyiségű tobozt gyűjtöttem és rágcsáltam szét, meg voltunk futni is egyet meg sétálgattunk is.
Estére már teljesen kidőltem. A szememet sem bírtam nyitva tartani. Az egész haza utat átaludtam az autóban.
Gazdiék már nagyon vártak! Persze én is örültem nekik, de nem volt hozzá semmi energiám, hogy ezt most a tudtukra adjam. Csak semmi ugrálás, semmi farkcsóválás és semmi hepajkodás.
A vacsimat is elkészítették. Ez volt az egyetlen dolog, amihez volt némi lelkierőm. Beburkoltam gyorsan és mentem is az ágyikómba pihenni.
Anya sérelmezte is, hogy nem örülök neki kellő képpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése