...így hát behoztam a lemaradást. Ma amúgy is nagyon elememben voltam.
Anya délután elrobogott a piacra bevásárolni. Engem meg itthon hagyott a galádja. Indulás előtt pár feleslegesnek ítélt dolgot gyorsan kipakolt a táskájából, majd az utolsó pillanatban még visszaszaladt az ajtóból, hogy betolja a székeket, nehogy megint az étkezőasztalon támadjon kedvem sétálni.
De nekem ott támadt kedvem sétálni, mert láttam, hogy a sétálós bezacskózott labdám is odakerült. Nekem pedig nem elég az itthon használatos rengeteg játékom, mindenképpen ARRA volt szükségem.
Az, hogy betolt székek ellenére, hogy sikerült feltornásznom magam az asztalra, maradjon titok. Gazdiéknak fogalmuk sincs, maradjon ez így.
Szóval amint Anya kitette a lábát itthonról, én gyorsan munkához láttam. Kivarázsoltam a labdát a zacskóból. Igazán nem értem mit volt úgy kiakadva, mikor betoppant a vásárlásból és a labda az ajtó előtt fogadta (én meg lapultam a helyemen). Jó-jó, ment a terítőre egy kis sár meg fű, meg falevél darabok, de igazán nem panaszkodhat, mert a cuccait nem rágtam szét, megelégedtem a labdámmal. Na jó, bevallom, még egy zacskós rágógumit is megcsócsáltam kicsit, de valami hiper-szuper erős, pattintós zacskóban volt úgyhogy azzal nem boldogultam, meghagytam Neki. Alig látszanak rajta a fognyomok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése