Hétvégén Gazdiékkal ellátogattunk Tökre Anitáékhoz. Útközben persze nem egyszer a fejemhez vágták, hogy meg sem érdemlem, hogy velük menjek, kizárólag azért döntöttek így, mert a gyerekek nagyon szeretnének velem találkozni.
Nagyon jó kis nap volt.
A kapunál kicsit inamba szállt a bátorság. Az udvarról egy egész macska hadsereg nézett velem farkasszemet. Az egyik kis macska rögtön meg is indult felém kíváncsian, biztos játszani akart velem. De én megijedtem tőle, mert városi eb lévén, még csak egyszer találkoztam cicával (még mikor kiskutya voltam) és az is úgy rám fújt és elzavart, úgyhogy nem akartam ismét pórul járni. De kár volt félnem, mert ezek a cicák nem sok vizet zavartak. Csak gubbasztottak a napon és nézték, ahogy mi labdáztunk a gyerekekkel. Eszeveszetten rohangáltam körülöttük, de nem zavartatták magukat. Mikor nagyon untak, felültek az ablakpárkányra és onnan néztek minket.
Később a kerítés túl oldalán madarakra lettem figyelmes. Összevissza kotkodácsoltak és járkáltak fel-alá . Tyúkokat és kakasokat is most láttam először! Először földbe gyökerezett a lábam és egy jó ideig csak ugattam őket, ahogy csak tőlem tellett, aztán elkezdtem kergetni őket a kerítés mentén. Ide-oda rohangásztam, és ők is előlem, de miután nem tudtam őket elkapni, nem foglalkoztam velük tovább.
Aztán sétálni is elmentünk. Gabó ennek nagyon örült, mert egész nap ezért könyörgött, Ő akarta fogni a pórázomat. Ketten mentünk előre és minden pocsolyába belemásztunk. Gabó arca is csupa sárpöttyös lett, és az én lábam és hasam is tiszta csutak lett.
Ja és azt nehogy elfelejtsem már megemlíteni, de kaptam mindenféle finomságot is! Ezt persze Gazdiék szokásukhoz híven nem díjazták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése