Ma nagyon nagyot sétáltunk Gazdiékkal és Dórival, aki egész nap kattintgatta mellettünk a fotómasináját. Anya mániája ez az állandó fényképezkedés, már nagyon unom. Mindig megállni és ott maradni, ránézni, mikor szól stb. De már kezdek hozzászokni. Amúgy sem könnyítem meg a dolgát senkinek, hiszen olyan villám sebességgel tudok sprintelni, hogy ember legyen a talpán, aki normális képet tud készíteni rólam. Dórinak is feladtam a leckét.
Egyébként mi akármikor sétálunk, mindig megtalál minket valaki aki rögtön nekiáll fényképezgetni. Leggyakrabban a külföldi turisták. De ez még mindig jobb, mint amikor valaki se szó, se beszéd egyszer csak odajön simogatni, dögönyözni, úgy, hogy meg sem kérdezték Gazdiékat, hogy ők mit szólnak hozzá.
Ma is találkoztunk egy nagyon aranyos babával meg az apukájával. Na ők kivételesen megkérdezték, hogy meg szabad-e simogatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése