Pumit mindig halálra lehet ijeszteni. Simán. Elég ha hirtelen mozdulatot teszek felé, odaszaladok hozzá örömömben, vagy ha egy labda elröpül a feje fölött, máris úgy összerezzen és olyan rémült fejet vág, hogy csak na! Olyankor mindenki rajta nevet.
Bár újabban én is kiteszek magamért.
Múltkor egy kutya kezdett reggel ugatni a park túlsó felén. Én annyira, de annyira megijedtem, hogy hanyat homlok rohantam haza. Apa meg szaladt utánam és üvöltözött, hogy álljak meg. Jól ráijesztettem, de végül az utolsó előtti pillanatban megálltam az úttestnél (eszembe jutottak az autók, meg, hogy ott csak engedéllyel mehetek át). Apa majdnem szívrohamot kapott.
Ma este meg egy kutya jött oda hozzám és elkezdett szimatolgatni, csakhogy én nem vettem észre. Olyan váratlanul ért az eset, megint úgy megijedtem, hogy ismét szaladtam volna haza...
...ha Apa az utolsó pillanatban nem állít meg.
Aztán elmesélte otthon Anyának, hogy mennyire idióta vagyok mostanában.
Nem is igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése